Régen írtam, igyekszem bepótolni az elmaradásaimat. Bocsánat, de augusztusban nagyon összejöttek a dolgok, rengeteg munkám volt, és a hétvégéken sem voltam leginkább netközelben, ha meg igen, akkor sem vettem a fáradtságot, inkább kipihentem a hét fáradalmait.
Szóval augusztus közepén kivettünk pár nap szabit, és elmentünk a Balcsira, de nem ám a strandon lazsálni, hanem körbetekerni! Mindenkinek ajánlani tudom, hatalmas buli! Előre megterveztük az egészet, a kiindulási pont Siófok volt, és összesen három napot szántunk az egész túrára, ami napi 70 km tekerést jelentett.
1. nap: hajnali fél 8 körül keltünk Sóstón, bebuszoztunk Siófokra, 10-kor nyitott a kerékpárklölcsönző, ahol előre lezsíroztuk, hogy jövünk. Kaptunk a bicajokhoz ingyen bicajos táskákat, láthatósági mellényeket, térképeket, pumpát, tömlőt, egyszóval mindent, ami kell. 11 körül indultunk. Lógott az eső lába, de meleg volt, esőkabátot pedig csomagoltunk, szóval nem problémáztunk. Nyugatnak vettük az irányt. Többször is megálltunk pihenni, először még Szántód előtt, a parton, bevágtunk egy egy szendvicset, elszörnyülködtünk, hogy még mennyi van hátra, és nem igazán hittük el, hogy másnap este már a túlparton, Fürednél fogunk lubickolni a hotel strandján... :)
Szántódnál a kompkikötőben elkapott aztán minket az eső, de szerencsénkre be tudtunk állni egy eresz alá, ahol kivártuk a zápor végét, majd tekertünk tovább... a déli parton sima volt az előrehaladás, egy kis emelkedőt leszámítva teljesen sík a terep.
Engem meglepett, hogy a part egészen a kisbalatoni részig teljesen be van építve, egymást érik a települések. A kerékpárút szépen ki van táblázva, könnyedén lehet követni az utat, és szerencsére nem a forgalmas úton megy, hanem a part menti kis utcákban, illetve külön kerékpárúton. Szóval egyáltalán nem veszélyes. Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék az az, hogy egy szakaszon, ahol kerékpárút volt, az teljesen járhatatlan, vagyis tekerhetetlen volt, mert az út menti fák gyökerei felnyomták, viszont a mellette haladó utcán ki volt rakva egy kerékpározni tilos tábla... nem tudtunk mit tenni, lementünk az utcára, de hálistennek nem jött rendőr. :)
A bicajok amúgy jól mentek, az ülés is kényelmes volt, kb. 15 kmh-s sebességgel haladtunk, ami nem egy megerőltető tempó, az izmoknak mégis szokatlan volt ez a fajta, folyamatos mozgás, ezért többször nyújtottunk, leráztuk a lábainkat, így az első napot izomláz nélkül túléltük. :)
A következő pihenő szintén közvetlenül a parton volt, Fonyód előtt, ahonnan már szépen látszott a Badacsony jellegzetes formája.
Ezt követően meg sem álltunk Balatonmáriafürdőig, ahonnan a táblák szerint már csak 20 km-re volt Keszthely, ahol az első szállásunk volt. Hatalmas nagy gyömülcskelyhet ettünk, és kávéztunk. Kiérve a településből elérkeztünk a Balatont és a Kisbalatont átszelő szakaszra, ami valóban picit Tüskeváras benyomást tett bennem.
A part képe teljesen megváltozott, nádas borította a tájat szinte ameddig a szem ellát. Nekem ez a szakasz nagyon tetszett, mert végre a természet lágy ölén tekerhettünk, gyakorlatilag a semmi közepén, egyfajta szabadság- és gondtalanság-érzetet adott a táj. Aztán északnyugatnak fordultunk, a 76-os, majd 71-es út nyomvonalát követve haladtunk tovább.
Egyszer még megálltunk fotózni, egy póznán ülő sast vagy héját láttunk meg, a háttérben pedig a Badacsony magaslott, különleges fotó lett, visszaadja a környék hangulatát...
A sínek mellett megérkeztünk Keszthelyre, olyan háromnegyed hat körül gurultunk be a szállásra. Egy kétszemélyes bungalót béreltünk ki egy éjszakára a kerékpár út melletti balatontourist-os camping-ben. Nem mondom, hogy egy ***-os szálloda, de a célnak megfelelt, vacsiztunk egy jót a büfében, jófajta rántott hekket, ittunk egy-egy pohár ecetes vörösbort, csobbantunk a Balcsiban, és 9 körül már le is feküdtünk... mondjuk én vagy éjfélig nem tudtam aludni, valakik buliztak, és dübörgős zenét hallgattak... :)
2. nap: Reggel 8 körül keltünk, megreggeliztünk a büfében, én hagymás rántottát ettem, és ittam hozzá egy finom fekete teát, Zsófi pedig ham end eggs-et evett, gyümölcsteával. Izomlázunk nem volt, a lábaink nem fájtak, csak a fenekünk sajgott egy kicsit, de nem volt vészes, úgyhogy reggeli után kifizettük a szállást, és frissen, üdén és kívánatosan nyeregre pattantunk, és megcéloztuk Tihanyt ill. Balatonfüredet. Szinte végig kerékpárúton haladtunk, leszámítva néhány kisebb-nagyobb kitérőt a falvak utcáin. Úgy terveztük, hogy csak kisebb pihenőket tartunk rendszeresen, hogy időben odaérjünk a Flamingó hotelba, Balatonfüredre, ahol szobát foglaltunk. Az idő pompás volt, végig sütött a nap, délben már 30 fok körül lehetett a hőmérséklet, ami nem is nagyon csökkent négyig. Az északi part a délivel ellentétben nem annyira sűrűn lakott, kilómétereket tekertünk úgy, hogy nem is láttunk települést, ami meglepő volt. Mondjuk a kerékpárút nem teljesen a balaton partvonalát követte, hanem picit elkalandozott a Badacsony déli lankái felé is:
Ezen a részen már szintkülönbségekkel is meg kellett küzdenünk, több, rövidebb emelkedő volt, amiket rendszerint lejtők követtek, ahol kicsit lehetett egyet szusszanni. Áttekertünk két badacsonyi falucskán is, ezek jellegzetessége az volt, hogy szinte minden ház udvarában szőlőt termesztettek. De komolyan.Nyilván a kedvező, déli lejtésű domboldalon jó feltételek mellett lehet borászkodni, hasonlóan Tokajhoz és környékéhez. Szóval érdekes volt, ez a fotó is ott készült, többek között alátámasztva a fenti állítást is. Itt már iszonyú meleg is volt, és egy idő után már nagyon nehezünkre esett nekiveselkedni az emelkedőknek, de nem adtuk fel, és rendszeres pihenőket beiktatva jól haladtunk előre.
A badacsonyi részt elhagyva letekertünk a 71-es út mellé, ahol szinte végig bicajút ment. Na, ehhez még annyit, hogy egy helyen (Badacsontomajnál) egy olyan tábla volt kirakva, mely szerint egyenesen kell továbbmenni, de szigszalaggal le van ragasztva az egyenes nyíl, és egy jobbra nyíl van ráragasztva... épp akkor ért oda egy másik pár is, és tanakodtunk, hogy mi tévők legyünk, majd egy helyi öreg tanácsára letekertünk a 71-es mellé - utólag bebizonyosodott, hogy helyesen tettük, hogy halgattunk az öregre. Itt tartottunk egy kis ebédszünetet egy benzinkútnál, volt egy kis kiülős rész, fapadokkal, tetővel, nagyon hangulatos, tankoltunk magunkba egy kis benz... akarommondani szénhidrátot, aztán mentünk tovább. Na, egy olyan, hosszú szakasz következett, ahol nem igazán voltak árnyékos részek, mi meg persze haladni akartunk, ezért nem álltunk meg, így a dög melegbentekertünk, ami elég kimerítő volt, pláne, hogy az emelkedők vissza-visszatértek. :) Úgyhogy biztos ami hótsicher megálltunk még egy helyen, már Tihanyhoz közel, hogy bevágjunk egy fagyit, jómagam le is vetkeztem fürdőgatyára, és úgy nyomtam tovább. Olyan fél öt körül érkeztünk meg végül is Balatonfüredre, alig vártuk, hogy elfoglalhassuk a szállást! Nagyon szép szobát kaptunk, hatalmasat, gyorsan kipakoltunk, aztán felfedeztük magunkat a szálloda wellnessrészlegét, az élményfürdőt és a strandot. Csobbantunk, napoztunk, olvasgattunk, majd aztán amikor már lement a nap, az élményfürdőben pancsikoltunk, ahol volt egy szuper melegvizes , üvegtetős, hatalmas medence is. Nagyon jól esett ott a lazítás... hmmm... :) aztán jöhetett a svédasztalos vacsi, amihez egy jófajta korsó csapolt sört, és egy pohár fehér bort is... rengeteg kaját végigkóstoltam, nem sajnáltam magamtól. Királyi vacsi volt! Este 9 után ezen a napon is ágynak dőltünk, Zsófi hamar bealudt, én meg kapcsolgattam a TV-t, fél 11 körül el is aludtam (az egyik Beverly Hills-i zsaru ment a TV2-n :) ).
3. nap: Viszonylag korai kelés után jól bereggeliztünk a hotelban, majd gyors kicsekkolást követően folytattuk utunkat. Ezen a szakaszon ismét nem voltak emelkedők, könnyedén haladtunk, az idő pompás volt, olyannyira, hogy úgy döntöttünk, hogy mivel nem rohanunk sehova, délben strandolunk egy nagyot. Így is tettünk fél tizenkettő körül, a fele távot teljesítve (!) már a balatonkenesei strandon fürödtünk. :) kb 35 fok lehetett, úgyhogy jól esett többször is csobbanni. A strandi büfében benyomtunk egy egy hamburgert ebéd gyanánt, olvasgattunk, napozgattunk. Fél három körül, kipihenve folytattuk csak utunkat. Sajnos rögtön az indulást követően elkövettünk egy hibát: Kenese rossz irányba kanyarodtunk el, mert nem láttunk táblát, viszont a járdára fel volt festve egy nyíl, mi pedig hittünk neki... nem kellett volna, ugyanis lejtő következett, legurultunk egészen a balaton szintjéig, ahol aztán hepehupás, dimbes-dombos úton tekertünk, egészen addig, amíg egyszer csak vége lett az útnak... egészen pontosan egy kapu zárta el az utcát, nem tehettünk mást, csak visszafordultunk, ismét fel a dombon, amin legurultunk, hogy megtaláljuk a helyes irányt... a bicajokat tolni kellett, mert nagyon meredek volt az út, de kb 5 perc "tolást" követően ismét megtaláltuk a kerékpárutat, és fellélegezve mehettünk tovább. Az egész kb. egy 30 perces közjáték lehetett, ennyi időt veszítettünk. Akarattyán áttekertünk, majd jöhetett világos, ami immár a déli parton található. Vettünk egy kis innivalót, majd feltekertünk a magaspartra, ahonnan csodás kilátás tárult az egész Balatonra, már ezért megérte körbetekerni. Aztán már ismerős táj következet: Aliga, Sóstó, majd Siófok. Sajnos be kell valjam, a sóstói szakasz a legkevésbé "bicajosbarát", mivel a part melletti úton igen erős a forgalom. Ezt a szakaszt leszámítva tényleg biztonságosan lehet tekerni.
Szumma szummárum, 5 körül visszaértünk a kerékpárkölcsönzőhöz, és leadtuk a bringákat és a cuccost. Hálistennek Apu bejött értünk, így nem kellett már buszozni ill. vonatozni. Teli élményekkel tértünk vissza, és annak ellenére, hogy azért fájtak a combjaink meg fenekeink, már a visszaúton, a kocsiban mondtuk, hogy jövőre ismét tekerünk egyet...... Még két napot maradtunk a Balcsin, nem csináltunk mást, csak pihentünk a családdal és jól éreztük magunkat.
