Megjöttünk szerencsésen Toszkánából, szuper kis hét volt, rengeteget kirándultunk, de azért pihentünk is!
Részletes élménybeszámoló hamarosan...
És íme! :)
Régen írtam már, ugye szabin voltunk, aztán a múlt hét estéi a fotók rendezgetésével teltek, hétvégén pedig Pesten voltunk, így nem volt időm leírni a történéseket. Mostanra átrágtuk magunkat Zsófival mind az 1200 fotón, és 500 db-ot hagytunk meg belőle... igazság szerint én simán 300-ra le tudnám redukálni, de hát mindegy, maradjon ennyi... végülis majd lehet, hogy még redukálok, csak csendben, csak halkan, hogy Zsófi meg ne hallja :)
| Szóval szombaton este 10:00-kor indultunk Pestről, a Hősök tere mellől egy Mercedes kisbusszal, aminek utolsó előtti sorában foglaltunk helyet, majd következett a 15 órás kényelmes és pihentető buszút... :) másnap 2 körül érkeztünk meg, és elfoglaltuk a szállást, a település neve Contra, ami annyira pici, hogy a térképen sincsen rajta. 5 házból áll, abból háromban a mi csoportunk lakott. Ott agriturismo-nak hívják az ilyen vidéki apartmanokat: kőből épült, narancsszínű téglatetővel fedett házakat kell elképzelni a domboldalban, medencével, hatalmas kerttel, gyakorlatilag a semmi közepén.... tényleg nagyon hangulatos hely! |
|
| Az utazás fáradalmait a medencében és a medenceparton pihentük ki, és este előkerült jó pár üveg bor, a házinéni is meglepett minket egy pár üveg hazaival, meg mielőtt megérkeztünk szinte mindenki bevásárolt egy kis itókát... biztos ami hót sicher alapon. Így borozgattunk, ismerkedtünk az első este: elég vegyes, de alapvetően értelmiségi társaság jött össze, gondolom nem véletlenül, és gondolom nem véletlenül, mindenkiben meg volt a természes és a túrázás szeretete, így a közös hangot hamar megtaláltuk egymással. Találtunk a szálláson egy 1908-as (!) felvételeket tartalmazó Puccini válogatást, esténként beraktuk a hifibe, és az zengette tele a házat. :) Az 1908 azért is durva, mert csupán négy évvel korábban, 1904-ben játszottak valaha először zenét rádióban (amúgy Ausztriában)... azt hiszem akkor volt amúgy 50 éves Puccini. Mármint 1908-ban... |
Az első túránk egy közeli 1300 méter magas "dombocskára" vitt fel minket, ahonnan megnéztük, hogy a következő napokon hova is mászunk majd föl, a délutánt ismét a medence partján tölthettük, hálistennek jó idő volt alapvetően. Másnap felmásztunk egy elhagyatott kis pásztorfaluba, ami egy magas fekvő síkságon, a hegyvonulatok között terült el. Nagyon különleges hangulata volt, érdekes fotók születtek. Eztán átgurultunk Bargába, ami egy közeli aranyos kis olasz városka, itt ebédeltünk egy kis étteremben, és sétálgattunk a városban. Ebéd után felnyomultunk egy közeli erőd romjaihoz, majd fáradtan, de élményekkel tele hazamentünk. Több este is egy helyi kis étteremben, Roberto bácsinál vacsiztunk: itt egy szerény menü 5 fogásból állt, annyit lehetett enni, amennyit csak akartunk, és a pia is all inclusive volt, beleértve a finom házi készítésű málnaízű borszerű készítményét, fehérbort, illetve rakkiát... hmmm... :) |
|
 | Azt el kell meséljem, hogy egyik este rántott nyuszi volt a főétel, és naná, hogy én kaptam az egyik heréjét... nem is kellett nagyon produkálnom magam, simán csak megettem, meg persze kommentáltam, hogy vajon a nyúlnak mely alkatrésze ez a tojásdad alakú izé, páran máris rákattantak a témára, hogy húúú, mi lesz majd vacsi után Zsófival, meg hogy nem tudunk aludni semmit, meg elejtettem egy kis szóviccet, hogy most már nem azt mondom, hogy "Itt vagyok!", hanem, hogy "Here áj em"... no comment... :) végigkísért a hátralévő napokon ez a visszatérő here dolog... vicces volt :) Másik mindenki tetszését elnyerő beszólásom egy amúgy szomorú történet mesélésének a kezdetén volt: Attila, a túravezetőnk elmesélte az eddigi egyetlen, hosszú napokig eltűnt nek hitt barakás túrázó sztoriját, akit Elemérnek hívtak. Elemérről azt kell tudni, hogy elvált a csoporttól, hogy ő majd visszamegy a szállásra egyedül, de nem érkezett meg. Erre én benyögtem, hogy "... biztosan elugrott elemér'... " :)) nem tom, nekem tetszett, de másoknak is, mert mindneki röhögött, mint állat. :) Amúgy aztán pár nap múlva megkerült Elemér, és happy end lett a sztori vége. A legelső vacsin egy spontán interkultúrális danolászás alakult ki, amikor már azért úgy iszogattunk egy kicsit. A szomszédos asztalnál tudnii llik egy olasz família ült, voltak ők is vagy 15-en... mi kezdtük a nótázást, majd ők hirtelen rákontráztak, aztán énekeltünk közösen is olasz nótákat (pl. a Bella Ciao-t, ami a toszkán partizánok kedvenc nótája volt). Előadták a himnuszukat is, mi is a magyart, persze állva, ahogy illik. Énekeltünk még O sole mio-t , meg még egy pár dalt, aminek a nevét nem tudom, de a dallama megvan. Rengeteg olasz népdal vagy dal létezik, ami beleitta magát a köztudatba, csak legfeljebb nem tudunk róla.... varázslatos kis este volt, annyi szent. |
Visszatérve a programhoz: harmadnapon meglátogattunk egy elhagyatott márványbányát. .. Amúgy azt fontos tudni, hogy Toszkána északi részén rengeteg márványbánya található a mai napig, mivel ezen a környéken nagyon jó minőségű márvány található, az egész világba szállítanak innen márványt. Többször láttunk márványszállító kamionokat, száguldozni a szerpentineket, amiknek a platójára egy hatalmas márványtömb van odarakva... rögzítve nincs is, mert olyan súlya van, hogy az nem mozdul el. Többek között a Michelangelo szobrok is toszkánai márványból lettek kifaragva... Na, ezen a napon jött az első durva túra, ami 14 km-es volt. 2 órán át hegynek fel, majd végig az Apuai alpok egy gerincén, sziklák között, meredélyek felett... a tériszonyommal nem volt semmi, de végül is megcsináltam, az a lényeg. :) Jól elfáradtunk, az biztos, és ráadásul ott fenn, 1900 méter magasan az idő sem volt jó, és alig láttunk valamit, bár 1-2 percre felsejlett a távolban a földközi tenger partja, ami különleges látvány volt. | |
| Negyedik nap hál' Istennek csak városnéztünk, jártunk Pisában és Luccában. Pisáról annyit, hogy egy helyen van minden: Dóm, keresztelőkápolna, temető, na meg a Ferde Torony, oszt annyi. Lucca ellentétben Pisaval egy nagyon hangulatos városka, a belvárosi részét egy teljes várfal veszi körbe, amin körbebicajoztunk (4km), aztán városnéztünk, jegeskávéztunk, meg ilyenek, jópofa kis hely. (Mellesleg megjegyzem, hogy ott található a TAGETIK központja... mázlisták... :) ) |  |
 | Az ötödik napon tengeparti túra következett, 10 km... az ún Cinque Terre (5 föld) helyen jártunk, és a tengerből kinövő hegyoldalban túráztunk, iszonyú kemény volt, mert egyrészt sok emelkedő volt, másrészt meg nagyon meleg, és végig napsütés. Kitartásunkat díjazandó a túra után a tengerparton múlathattuk az időt, csobbantunk, napozgattunk, regenerálódtunk egy picit :) |
| Utolsó napon egész napos túra következett, 17 km, az Appeninekre másztunk fel 2051 méter magasra, 1100 méteres szintkülönbséget hagytunk magunk mögött, és megrökönyödésünkre itt-ott hatalmas hófoltokat is láttunk... mondjuk jó hideg is volt odafennt, az biztos... :) |  |
Egy szó mint száz, összesen durván 70 km-t túráztunk, teljesítettük a teljes távot, úgyhogy büszke vagyok magunkra. Aztán ismét egy 14 órás buszutat követően érkeztünk vissza Pestre, hogy kipihenjük a nyaralást... :)
