Csak hogy változatosan kezdjem: a múlt hét szinte csak és kizárólag a munkáról szólt... egyik nap éjfélig voltam bent, ami közelíti az egyéni rekordomat, amit még az otthoni cégnél állítottam fel... az emlékeim szerint fél egy volt. Rengeteg munka volt, és sok problémába ütköztek az országok, és sokan hívogattak, több problémamegoldó konferencia-beszélgetésen kellett részt vennem. Egyik nap, azt hiszem szerdán 5 ország CFO-jával ill. controllerével egyeztettük a technikai dolgokat: Ukrajna, Lettország, Csehország, Magyarország és Kazahsztán voltak ezek... így munka után, amikor sétáltam haza, végiggondoltam, hogy igazából milyen ügyes vagyok, és milyen jól mentek a telefonbeszélgetések is, mert gyakorlatilag mindenkinek tudtam segíteni. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy országonként rendszerint visszatérő problémákról van szó, de mégis, azért büszkeséggel töltött el egy pillanatra, hogy így röpke 3,5 hónap munka után olyan szintre fejlődtem, hogy egyenrangú félként tudok "tárgyalni" a kollégákkal. A sok telefonos és emailes egyeztetés következtében azonban a saját munkám nem haladt, így sokat kellett túlóráznom, ill. az országok helyett bizonyos dolgokat megcsinálnom (aki értetlenkedtek, azoknak felajánlottam balek módjára, hogy na jó, akkor majd Gabika megoldja... meg is oldotta, de pár hajszála meg is őszült bele... :( ).
A hét mérlege alapvetően mégis pozitív, mivel a főnököm - a problémák ellenére - nagyon jó fej volt, amikor egy-két ország felemelte a hangját, hogy "mit kontárkodnak már itt ezek a hülye Bécsiek", akkor megvédett minket, és meg is dícsért, többször is, hogy milyen jól végeztem a munkámat, ahhoz képest, hogy teljesen új vagyok, és ismeretlen rendszerrel kellett dolgoznom. Mindemellett kaptam Oroszországból a support-tevékenységemért egy jófajta üveg vodkát (Russian Standard), valamint egy tábla csokit egy helyi kollégától, egy muffint szintén ugyanattól a kollégától, illetve narancsos kekszet egy másiktól... :)))
Látták, hogy mennyit dolgozok, és mennyi energiámba kerül a sok egyeztetés, és mivel máshogy segíteni nem tudtak, legalább így viszonozták a munkámat... szóval vannak itt is azért jó fejek.
Ezen a héten már ismét visszatér minden az eredeti kerékvágásba, ami jó, mert már kezdtem kitikkadni. :)
A hétvégénk pihenéssel, forma 1 nézéssel telt, voltunk moziban (UP), és végre vettünk egy képkeretet az óriáspuzzle-nknak. :) Nem volt olcsó, de végre bekeretezhettük. Nagyon jól néz ki. Voltunk futni is, és megint sikerült fél percet faragnom a rekordomon 6,3 km-en. Október hatodikán ha minden igaz indulunk a Vienna Night Run-on is Tamás komával, az csak 5 km, amit szerintem ha jó napt fogok ki 29-30 perc alatt tudok teljesíteni.
Ma munka után, mivel már időben hazaértünk mind a ketten, elmentünk görkorizni a Praterbe, szuper volt, 9 km-et gurultunk, az elején bénáztunk nagyon, de a végére egészen belejöttünk. :) Még párszor megtesszük ezt a távot, és egészen biztosan fogunk a lábainkon állni... az igazsághoz hozzátartozik, hogy én kétszer elestem, először csak inkább letettem a fenekemet, de a második az egy kemény csattanás volt, fekvőtámasz pozícióba előredőltem, de nem történt semmi bajom. Fel vagyunk szerelve mindenféle védelemmel (könyök, csukló, térdvédő... csak sisak hiányzik, de majd veszünk azt is).
Már alig várom a hétvégét, megyek haza Hajósra, vasárnap délután találkozunk Werussal és barátjával, Marcival, este pedig megyünk Boban Markovic koncertre Bp-n ... :)
Jó éjt mindenkinek:
Gábor
