Szevasztok,
Két hete hétvégén Petráékkal voltunk Salzburg környékén kirándulni, a hosszú hétvége erejéig. Első nap Salzburgot városnéztük meg, sajnos az idő kalap kaki volt, alig látszódtak a várost körülölelő dombok. Ennek ellenére varázslatos helynek tűnt, de gondolom napsütésben sokkal inkább az. Megnéztük tehát a Mozart házakat (a szülőházát, és a Mozart család lakóházát - bár igazából alig lakott ott a kis Mozart, szinte mindig úton voltak). Megnéztük a templomokat is, majd felmentünk a várba, ott is körbevezettettük magunkat. Sikerült aztán amikor már sötétedett néhány szép fotót készíteni:
Egy kis Nordsee-s vacsi után aztán útbavettük Werfent, ami még egy óra volt kocsival. Hálistennek a jókis iPhone-os GPS-em jól működött, és odataláltunk szerencsésen a szálláshoz. Egy csodálatos "kis" parasztházban laktunk egy falu melletti dombon.
Másnap nem mentünk messzire, a környék nevezetességeit fedeztük fel: megnéztük a werfeni jégbarlangot, meg a várat. Hálistennek ezen a napon már sokkal jobb idő volt, így láttunk valamit a környező hegyek szépségéből. A várban még megnéztünk egy madárreptető show-t, aztán mentünk vacsizni a faluba. Azaz mentünk volna, mert amikor leértünk a várból a parkolóba, kiderült, hogy Endre fennhagyta a hátizsákját! Nosza, mi fiúk beültünk a kocsiba, és Endre felhajtott a várba az oda vezető, egysávos gazdasági úton... nagy mákunk volt, hogy nem, jött senki szembe! Aztán amíg ő a vár bejáratánál parkolt, én felszaladtam, hálistennek meg volt még a táska, és nem hiányzott belőle semmi. Aztán ahhoz, hogy meg tudjunk fordulni a kocsival, Endrének meg kellett ostromolnia a várat: behajtott a főkapun, majd bent megfordult, és úgy mentünk le :) Szóval ha olvasnátok valahol, hogy "...két magyar huligán elfoglalta a Werfeni várat...", na azok mi voltunk. :)
Harmadnap aztán irányba vettül Hallstatt-ot. Sajnos ide a Petráék már nem tudtak jönni, mert induláskor történt egy kis baleset, és leszakadt a vezetőoldali visszapillantójuk, így jobbnak látták, ha inkább rögvest haza veszik az irányt, ami szerintem helyes döntés volt, úgysem tudtak volna a vásorka szépségére koncentrálni. Szóval, miután hiába próbáltunk így vasárnap délelőtt (ráadásul a nemzeti ünnepnap előtt) szerelőt találni, elváltak útjaink... Hallstatt valami gyönyörű szép egy hely, aki ott jár a környéken, mindenféleképpen kerüljön arra: egy kis, hegyekkel övezett tavacska partján található kisvárosról van szó. Brutálisan szép. Íme egy-két fotó kedvcsináló gyanánt:
  |
Az eredeti terv szerint a sóbányába mentünk volna be, de mivel szép volt az idő, inkább a hajókázást választottuk, illetve a sétálgatást. :) Este aztán vacsi közben még megterveztük a hétfői kirándulós programot, és imádkoztunk, hogy jó idő maradjon.
Reggel amikor elbúcsúztunk a szállást adó nénitől, még nagyon ködöv volt az idő. Kb. fél óra autóút következett, fel a hegyek közé Werfenweng-en keresztül Werfenau-ba. Valami csoda folytán mire odaértünk felszállt a köd és kisütött a nap! Csodaszép látvány tárult elénk:
 |
Aztán felmentünk az Elmauer Alm-hoz, kb 1,5 óra volt fel, és kicsit kevesebb lefelé. Nem hiszitek el, de hóban nyomtuk felfelé végig, volt ahol térdig ért. :) Jól elfáradtunk, az biztos, de a kilátás kárpótolt minket: el lehetett látni egészen az Alpok fő-vonulatáig:
Miután leértünk már indultunk is vissza Bécsbe, kb. hat körül érkeztünk meg, szinte végig szakadt az eső, alig lehetett valamit látni az autópályán, de hálistennek jó tempóban, szerencsésen hazaértünk, és ismét hálát adhattunk Istennek, hogy nem a hegytetőn kapott el minket a zuhé.
Mellesleg megjegyzem, hogy Zsófi szervezte egyedül az egészet, és nagyon jó lett, szuper helyeken jártunk, és - leszámítva azt a kis malőrt a visszapillantóval - tökéletes hosszú hétvége volt! :)
