Múlt hét pénteken nem dolgoztam, viszont belekóstoltam a modellszakmába... :) Elkísértem Zsófit a sminktanfolyamra, hogy belőlem csinálhasson szörnyet. Először kaptam a fejemre egy gumisapkaszerű borítást, mintha kopasz lennék, majd kaptam szarvakat, nagy füleket, nagy orrot, és ki lettem pingálva vörösre: tökéletes ördög lett belőlem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fotókat egy kicsit megbuheráltam photoshop-pal, csak hogy jól mutasson. :))) Mindenesetre nagyon jó maszkot csinált Zsófi, nem?
Szombaton persze megint sulija volt Zsónak, aznap sebeket gyártottak, gusztustalanul jó lett, amit csinált... pattanásokat, égési sérüléseket, vágásokat készítettek. Tényleg megtanulnak mindent, amit egy jó sminkesnek, illetve maszkmesternek tudnia kell. Én addig pedig otthon ejtőztem, gyakorlatilag nem csináltam semmit :) Néha azt is kell. Este aztán átugrottunk az Uránia moziba (gyakorlatilag 5 percre van tőlünk gyalog, a Duna csatorna másik odalán). Az Uránia amúgy egy csillagvizsgáló, de egy kis mozi is van benne, ahol csak egy filmet játszanak egyszerre. A Benjamin Button különös élete c. filmet néztük Brad Pitt és Kate Blanchet főszereplésével. Anélkül, hogy elárulnám, hogy miről szól, annyit mondok csak, hogy érdemes megnézni, nagyon jó film, nem hiába kapott 8,3 pontot a 10-ből az IMDB-n... megrázó, és elgondolkodtató egy film. Amikor vége lett, és felgyúltak a fények a teremben, hallgatott az egész mozi... mintha senki nem szeretné megtörni azt a pillanatnyi, meghitt csendet. Robi barátom mondta, hogy talán még a Mátrix-nál tapasztalt hasonlót... Kíváncsi lennék nagyon, hogy vajon mi járt a többi mozizó fejében akkor? Volt biztosan, aki meghatódott, volt akiben régmúlt emlékek elevenedtek fel, volt biztosan, akinek a szerettei jutottak eszébe, hogy "milyen régen beszélgettem már anyukámmal?", volt, aki arra gondolhatott, hogy mit kellene megváltoztatni az életében, és biztosan volt olyan is, aki pusztán örült hogy vége van, és végre kinyújthatja a lábait. Bennem több gondolat keringett, úgy éreztem, hogy végre találtam még egy filmet, ami picit más perspektívából világít rá az "élet nagy dolgaira". Annak ellenére, hogy elég szájbarágósra sikeredett, azért a hatását elérte nálam is. Valahogy ilyen filmek után mindig úgy érzem, hogy egy picit bölcsebb vagyok, mint előtte, de legalább is tanultam valami fontosat, ezért hálás vagyok a filmet készítőknek... több ilyen jó film kellene. Ahogy a zeneiparban, a filmkészítésben is elsősorban a tömegek szórakoztatása a cél... lehet, hogy meg sem ismerjük ezt a filmet, ha nem egy bizonyos Brad Pitt a főszereplő benne...
Vasárnap aztán főzőcskéztünk, csicseriborsós paradicsomlevest és spenótot csináltunk, Zsófi órákon át vasalt, vagy két hétre elegendő inget... aztán megnéztünk egy buta filmet (a változatosság kedvéért), este pedig a Visagistin-es fotóit néztük végig, válogattuk ki, és javítottuk fel PS-pal, hogy jól mutassanak majd a fotóalbumban. :) Semmi extra, csak a színegyensúlyt finomítgattuk, illetve ahol zajosak voltak a képek, ráeresztettünk egy zajcsökkentést, meg egy két nem odaillő dolgot kimontíroztunk. Érdekes, hogy néhány ilyen apró mozzanat mennyit jelent a fotó összbenyomását tekintve.
Back to work. :D :) :D :) :D :)
