Szevasztok,
Huhh, mély levegő, belégzés, kilégzés... lehet megnyugodni, az első, kritikus napon túl vagyok! :) Ez kegyetlen jó érzés ám... na de kezdem a legelején.
A nap nehezen indult, alig aludtam, csak forgolódtam az idegesség meg a feszültség miatt, reggel aztán nem akartam felkelni, de nagy nehezen összeszedtem magam, zuhany, borotválkozás, aztán elindultam a nagy ismeretlenbe: a bank Am Hof-on lévő épületébe... ehhez hozzá tartozik, hogy szerdán megkérdeztem a főnökömet, hogy helyileg ugye még mindig am Hof vannak, mert rebesgetett nekem még januárban vmi költözésről... persze persze, mondta... aztán mint kiderült, ez nem fedte teljesen a valóságot... hajj, de nehezen indult ez a nap... szóval odamentem, harmadik emelet 324, remélve, hogy ott lelem a kollégákat, főnök úr ugyanis tegnap térdműtéten esett át, ezért most pár napig nincsen... gyakorlatilag tehát úgy mentem oda, hogy nem ismertem senkit... na mindegy, megkeresem a szobát, hát teljesen más nevek vannak kinn az ajtón, mint amiket én megkaptam... hmmm... gyanús... le a recepcióra, mondom, itt valami nincs rendjén, csörögjön már légy szíves rá a kollégákra... persze senki nem vette fel... na jó, vissza a harmadikra... de eddigre már teljesen elöntött az ideg, hogy az első munkanapomon rögtön elkések, mert nem találom a helyet, ahova menni kell. :) aztán a harmadikon összefutottam egy nénivel, akit megkérdeztem, hogy ugyan hallotta-e már a kollégáim neveit... mondta, hogy hát nem, pedig a szobaszám alapján mellettük kellene lenniük. Megkértem, hogy nézze már meg légy szíves a rendszerben, hogy mi van, legalább a telefonszámokat, aztán felhívogatom őket... :D készséges volt, így a telefonszámok birtokában elkezdtem hívogatni a népeket... egyszer csak felvette az egyik - ez már kilenc után volt, akkor érkezett, a többiek még sehol :) így kiderült, hogy elköltöztek, 2 utcával arrébb... :) na ekkor már kínomban röhögni kezdtem... aztán végül is 5 perc múlva már fenn is voltam az irodában, addigra az 5-ből már ketten benn voltak (ekkor kb 9:20-at írtunk már... ) Mint kiderült, a főnök úr még am Hof van, a kollégák már nem, ezért jártam pórul... tipikus eset amúgy, ha amúgy is minden bajom van, még egy lapáttal rátesznek az ilyen előre nem tervezett dolgok...
Nna, a lényeg, hogy megérkeztem, gyors bemutatkozás, kicsit körbevezetett az egyik kolléga, de alig lézengtek az épületben (fél 10 volt ekkor már...), aztán megpróbáltam volna elkezdeni dolgozni azon a feladaton, amit rámbízott a főnökúr...gépem volt, de jelszavam nem, jött a következő akadály... :))) csörr helpdesk: nincs esély azonosítóra, guest user nincs, csak akkor kapok usert, ha hivatalosan kezdek, azaz 2. án... öööö, nagy nehezen kinyögte az ürge, hogy bár nem szabadna, de végül is az egyik kollégától kérhetnék egy jelszót, és akkor tudnék dolgozni... de hát ez tilos... na, mondom fasza, hálistennek az egyik jó fej kolléga megszánt, és belépett nekem... 2. probléma megoldva... okés... veszem elő a CD-met, amire kiírtam a lízinges cuccaimat, hogy már másolom is fel a C-re, erre látom nincs CD a notebookban... vmi hiperszuper biztonságos PC... de azért USB port van rajta... hehe ... mondom, sebaj, adott egy elérési utat az ürge, ahol a feladatomhoz kapcsolódó excel-eket megtalálom, minden megy fasza... erre látom, hogy egy fájlt (ami azt mutatta, hogy milyen output-okat kellene generálni), nincs ott... bassza meg, mondtam magamban... remélem magamban... csörr Mario, megkértem, hogy jelentkezzen be a gépemre és küldje már el a privát címemre a főnököm szerdai levelét... hálistennek megcsinálta, megkaptam fajintosul, benne a fájl, letöltöttem, és kezdődhetett a munka... kezdődhetett volna, ha nem lettem volna annyira szétcsúszva, hogy ne tudjak gondolkozni... mert hirtelen nem ment... úgyhogy csak elkezdtem nézegetni a fájlokat, megérteni, mi a tuti, és így végül is szépen lassan megnyugodtam, és beindultak az agytekervények, ment a munka... közben megjött a maradék három kolléga (10 és 11 között :) ) és kiderült, hogy tegnap buli volt, dupla szülinapi, és sokáig tartott, meg intenzív is volt... ahso... pedig már örültem, hogy milyen fasza lazán veszik itt a témát...
A kollégákról: 2 osztrák, idősebbek, 1 lengyel fiatal (na jó, korombeli) srác, 1 román csajszi, ő a rangidős kolléga, valamint egy szerb fiatal lány... fiúk négyen, lányok meg ketten ülnek egy szekrényekkel leválasztott kis részen. A két csajszi jó fejnek tűnik, a román lány tök értelmesnek tűnik, annyi már lejött, hogy ő a központi agy, akire a többiek csatlakoznak... az egyik osztrák egész nap csöndben ült, nem csinált semmit, nem is kérdezett, nem is mondott magától semmit, ha megkértem, készségesen beütötte a jelszavát a gépbe, de ennyi... fura :) a másik osztrák beszédesebb volt - de csak akkor amikor az előbbi már lelépett -, kiderült, hogy 32, azaz 32 éve dolgozik a cégnél, és imádja Magyarországot, rendszeresen jár oda kerékpározni a határmenti területekre, és két hete lenyomott egy Budapest - Hortobágy kerékpártúrát a barátaival... 400 km, pár nap alatt... respect, hiszen 62 éves az ürge... megkímélt banki alkalmazott... ilyen akarok lenni én is, ha nagy leszek :D , hogy még élvezhessem a jó kis osztrák állami nyugdíjat... a lengyel csávó laza: ő jött legkésőbb, és az ideje nagy részében fotókat nézegetett a tegnap esti buliról, amit rendszeresen megszakított kávézgatásokkal, meg vmi csaj után rohangált... gondolom a barátnője...
Elmentünk közös ebédre, kemény 10 EUR az ebéd a menzán... egy hónapra... :) hja, az Operngasse-n 1 napi ebéd ennyi, ha az ember étteremben eszik... LOL... a menza király, 3-4 féle menü, leves, desszert, sali, minden amit akarsz... ojjeee... változatosak voltak a menük, bár a lányok azt mondták, hogy vannak napok, amikor nagyon gáz... hmmm... hát nem tudom, szerintem én biztosan fogok tudni minden nap választani 4 menüből... hacsak nem lesz mind a négy sóskafőzelék, mert az az egyetlen dolog, amit annyira nem szeretek. :) A csajokkal ettem, picit beszélgettünk, tényleg jó fejek! (megjegyzem zárójelben, hogy egyik sem az esetem, ami szintén jó, mert így tényleg lehet a munkára koncentrálni).
Ennyi, aztán ebéd után közös kávé, van király nespresso automata, ugyanolyan, mint a lízingnél volt... azaz van. Szóval a kapszuláimat átmenekítem majd ide szerdán. :) Teli hassal, megnyugodva, jókedvűen már jól ment a gondolkodás, össze is dobtam vmit a főnökúrnak, szerintem meg lesz lepődve, hogy fél nap alatt mit produkáltam (mármint pozitív értelemben), legalább is remélem. Közben Andreea, a román rangidős, kb 20 percben végigmutogatta, hogy mit hol találok a szerveren, mik azok a dolgok amik első körben fontosak lesznek... németül, angolul, ahogy jött... mindent megértettem, és felfogtam, amit mondott, nagyon hasonló reportjaik vannak, mint nekünk a lízingnél (naná, egy cégcsoport), ami jó, mert így szerintem viszonylag gyorsan produktívvá tehetem magamat.
Huhh, mély levegő... azt hiszem mindent kiírtam magamból... ja még egy fotó a környékről, Bécs szívéből... nagyon tetszik:
|
