... összefoglalva az eddig idekint töltött időt, csak annyit mondhatok, hogy életem egyik legjobb döntése volt, kijönni. A koszon kívül sok tapasztalat is ragad rám, és német és angol nyelvtudásomat is nap mint nap kamatoztathatom illetve fejleszthetem... és mindemellett élettapasztalatnak sem utolsó móka.
Tavaly július környékén Zsófi is kijött hozzám, és augusztuban átköltöztünk egy nagyobb lakásba (2 szoba, 65 m2), ami közlekedésileg nagyon jó helyen van, a belváros szélén, 3 metrómegállóra a cégtől... ha kedvünk szottyan, este fél óra alatt hazasétálunk, keresztül Bécs belvárosán, végig a turistákkal tömött Kärtner Strasse-n... szép város ez a Bécs, de Budapest sokkal karakteresebb... elég csak arra gondolni, hogy milyen kilátás tárul az ember elé, ha felmegy a várba, vagy végigsétál a Dunaparton... hát, csináltunk pár hete egy 4 órás hajós körutat itt Bécsben, és hálásak voltunk, mert láttunk 1-2 érdekes épületet, na de messze gyengébb volt egy budapesti hajókázásnál... vagy egy párizsi-nál...
A munkámat valahogy manapság másodrangúnak érzem, és bár próbálok tudatosan jól teljesíteni, hogy elégedettek legyenek velem, nem a munkámért élek... volt ez máshogy is, de valahogy az osztrák környezetben egyszerűen leszoktaktattak arról, hogy napi 10-12 órákat nyomjam keményen a melót. Mindezek ellenére szeretem amit csinálok, kifejezetten érdekes. Jelenleg country manager-nek hívnak, 5 (+2) ország tartozik hozzám, és elsődleges feladatom a leányvállalataink pénzügyi kontrollja, és segítségnyújtás a reporting-ban. Ez persze azzal is jár, hogy rendszeresen utazgatom, az utóbbi fél évben jártam Prágában, Bukarestben, Szófiában, Kievben, Rigában, (Budapesten :))) ) és a milánói központunkban... eleinte óckodtam a sok repüléstől, elég stresszes dolog, no meg mindig hajnalban kell kelni, de mostanra már hozzászoktam, sőt, szívesen repülök. A legtöbb országban ismernek már, nem ismeretlen emberként megyek ismeretlen emberek közé, hanem kollégákhoz, akikkel napi szinten tartjuk emailen és telefonon a kapcsolatot. Így ez elég kellemes :)
Pár hónapja félig meddig viccből, félig meddig kíváncsiságból, félig meddig pedig halálosan komolyan elkezdtem munkát keresni... kíváncsi voltam, hogy vajon mint külföldi munkavállaló, felvennének-e mondjuk egy osztrák bankba, és tudni akartam, hogy a jelenlegi fizetésem mennyire felel meg a piaci viszonyoknak. Egészen odáig fajult a dolog, hogy felvettek (volna) egy bankba, szintén kontrolleri pozícióba, a belváros közepén, kb. 10 percre gyalog a lakásunktól :) Végülis maradtam, bár nagy volt a kísértés. Mindenesetre annyi kiderült, hogy annak ellenére, hogy külföldi vagyok, a fizetésemen ez egyáltalán nem látszik: életkoromhoz, tapasztalatomhoz, képességeim és képzettségemhez képest átlagon felül meg vagyok fizetve. Ez mondjuk részben szomorú, mert azt jelenti, hogy kontrollerként elértem azt a fizetési szintet, ami fölé már nem nagyon mehet az ember... no de nincs ezzel nagy baj :D
