Épp körbeírtam a kollégáknak, hogy nagyon köszönjük az egész éves szorgos munkájukat és boldog karácsonyt kívánunk... fura, hogy a holding-ból rajtam kívül másnak ez nem jutott eszébe... pedig vagyunk sokan... de mindenki csak pörög, mint a búgócsiga, vagy egyszerűen nem érdekli az egész, vagy nem tartja méltónak a közép-kelet Európában dolgozó - megszakadó, teszem hozzá - kollégákat a köszönetre, vagy csupán nem értékelik a munkájukat... nem tudom, mi az oka... mindenesetre én úgy gondolom, hogy ez a legeslegeslegminimumabb dolog, amit tennie kell egy csapatnak, hogy megköszönjük a velünk és elsősorban értünk dolgozó embereknek a kitartó munkáját... legalább erre a pár percre lassítsunk le, és gondolkodjunk el ezen az egészen amit csinálunk... én megtettem...
Azon szerencsések közé tartozom, akiknek van munkája, és még szívesen is teszem, amit teszek... és állítólag jól is... mondjuk tőlünk (beleértve az egész csoportot) még nem nagyon küldözgettek el embereket, de ha a pénzügyi válság valóban olyan mély lesz (nem véletlenül írok jövő időben, a neheze még hátra van szerintem), mint ahogy gondolom, akkor az közvetlenül és közvetetten a mi piacunkra is nagy hatást fog gyakorolni... illetve részben már gyakorol is. Múlt héten személyes beszélgetésem volt a csoport CFO-jával a munkámmal kapcsolatban, és a januártól induló új struktúrában is megvan a helyem, viszont aminek a leginkább örülök, az az, hogy maradhatok country manager. Nem bánkódtam volna picit sem, ha mégis visszaraknak kontrollernek, mert azt a melót is nagyon szerettem (sőt, bizonyos szempontból jobban, mint ezt a mostanit), viszont, az, hogy maradhatok, azt is jelenti - és ezt ki is hangsúlyozta a főnökúr - , hogy jól végzem a munkámat, és az elmúlt fél évben sokat fejlődtem, aminek azt köszönhetem, hogy továbbra is bizalmat szavaznak nekem ebben a pozícióban... Állítólag pozitív visszajelzéseket kaptam az országoktól is és a többi kollégától. Mondjuk valahol nem lepett meg a dolog, mert igyekeztem igyekezni.
Innentől kezdve ez persze engem még jobban motivál, és megerősít abban, hogy jól végzem a dolgomat, adva egy kis plusz önbizalmat, amire mindenképpen szükségem volt már. Szóval, függetlenül attól, mi vár rám, pozitívan nézek a dolgok elébe. Remélem, ennek meg is lesz a gyümölcse!
Eme filozófikás bejegyzést azzal zárnám, hogy most gurulok Budapestre - sajnos egyedül, Zsófi csak holnap jön, mert melóznia kell, nekem meg sajnos otthon kell holnap a bankügyeimet intéznem. :) Aztán jöhet a karácsony!
Szép napot mindenkinek!
