Tegnapm megírtam életem első iPhone alkalmazását... nem kell azért rögtön hasra esni, annyit tud, hogy kiír valamit a képernyőre... :))) az ember azt gondolná, hogy ez azért eléggé bagatel dolog lehet, végeredményben az is, de azért sok apróságot kell tudni ahhoz, hogy az ember idáig eljusson. Pl.: kiismerje magát a fejlesztőkörnyezetben, az interface builderben, gyakorlatilag tudja, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hogyan kell használni és mikor... na, én eddig a szintig jutottam el, még hosszú az út, de töretlenül haladok előre. Most érzem, hogy hasznos dolog, hogy tanultam c-t és c++-t, ezek ismerete nélkül már rég feladtam volna... az a baj ugyanis, hogy az összes doksi alapfeltételként kezeli ezen nyelvek mély ismeretét, és dobálódznak olyan kifejezésekkel, mint main függvény, implementation, header file, malloc, stb... szóval, aki nem tud céül, az először feküdjön annak neki, aztán jöhet a c++, és aztán az objective-c... komolyan mondom.
Úgy pallérozom tovább az elmémet, hogy letöltök példaprogramokat, és a kódot próbálom értelmezni, módosítgatni, és megnézni, mi történik... aztán ha összeállt a fejemben valami konkrétum, nekikezdek saját projektbe... hogy mibe, az titok (bár lehet, hogy írtam már róla előző bejegyzésekben... :).
