Becsben Bécsben

Sziasztok,

már csak két nap, aztán megyünk Toscana-ba, már motoszkának a fejemben a szabi körül forgó gondolatok.... de visszatérve egy szó erejéig a hétvégére: mint írtam, szombaton Haydn koncerten voltunk a bécsi Konzerthausban, ami a Stadtpark mellett található. Két zenekar lépett fel, egy fiatal amcsi, és egy idős amcsi, a fiatalok inkább poppos komolyzenét nyomtak (Johan Strauss - Fledermaus, Vivaldi, de volt a Duke Ellington Medley is, ami egy jazzes szám, és egy cirkuszi induló is), az idősebbek pedig komoly komolyzenét, leginkább Haydn-t adtak elő, egy szoprán énekesnő ill. egy nagybőgő szólókíséretével megspékelve. Igazán különleges este volt... mondjuk majdnem nem is mentünk el, mert induláskor kizártuk magunkat a lakásból... na jó, helyesbítek, kizártam magunkat a lakásból... belülről benne maradt a kulcs, és így nem lehet kívülről már kinyitni. Hiába, megint a kapkodás... sebaj, hálistennek a lépcsőházban kinn volt egy lakatos száma, felhívtam (hálistennek mobil volt nálam), 5 perc múlva ott is volt, és a biztonsági zárunkat kb. 20 másodperc alatt kinyitotta.... nem semmi... kérdem én, minek akkor a biztonsági zár, ha ennyi idő alatt fel lehet törni? Gondolom egy betörőnek még eddig sem tart, mert az nem figyel arra oda, hogy a zár ép is maradjon. Szóval egy illúzió ez az egész biztonsági zárasdi... szerencsére zárat tehát nem kellett cseréltetni, de így is nagyon borsos ára volt a nyitásnak, majdnem 200 euró, ami még osztrák mértékkel is jó pénz. Evvan. Veszett több is Mohácsnál, ahogy mondani szokás... :)

Na, most ennyi, mindjárt indul egy starcraft parti Robi barátommal, aki Szegedről nyomja majd, én meg innen. Van egy szuper kis "lan over internet" progi, amit hamachi-nak hívnak, a segítségével interneten keresztül biztonságos LAN-t lehet kiépíteni a haverokkal. Ez azért jó, mert néhány játékot multiban csak LAN-on keresztül lehet nyomni, és így át lehet hidalni a fizikai távolságot... pompázatos...

Werusnak üzenem, hogy köszönöm a díjat, de sajnos nem tudom, hogyan kell felrakni a blogomra, remélem majd tudsz ebben segíteni! :)

Gábor

Ismét eltelt egy hét, és igaz, hogy már majdnem egy hónapja dolgozom az új helyen, ez volt az első teljes hét, amikor 5 napból tényleg 5 napot dolgoztam is... így kell tudni élni... múlt héten három napos Hyperion Planning tréningen vettem részt, előtte meg szabin voltam, meg munkaszüneti nap is volt, stb stb... de ezen az első teljes héeen is túl vagyok, és ismét jó szájízzél vágok neki a hétvégének, annak ellenére, hogy most már tényleg sok munkám volt... a jó szájíz az azért van, mert sikerrel vettem az akadályokat, és produktívan tevékenykedtem... sok munkám volt a Tagetikkel, a héten volt a féléves forecast (ahogy TZ mondaná, forekaszt:) ) határideje, és egy szabadságon lévő kollégát (Petert) helyettesítve az én feladatom volt az országok által feltöltött adatok egyeztetése, és a cégcsoporton belüli cégek közötti mozgások úgymond meccselése, ami nem volt egy kis feladat, tekintve, hogy 15+ országról van szó, de egyelőre úgy tűnik, hogy sikerült a problémák nagy részét megoldani... hálistennek nem voltam teljesen egyedül, az egyeztetésben és az anomáliák feltárásában a főnököm is segített. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi féle fajta probléma adódhat egy sima forekasztnál... sok kérés érkezett be hozzám, megoldottam mindent, és jól esett, hogy legalább egy tucat hálálkodó emailt kaptam, hogy milyen gyorsan és ügyesen megoldottuk a dolgokat... nem tudom, de szerintem lehet, hogy a múltban nem ahhoz voltak szokva, hogy pár percen belül válaszolnak az emailekre, meg elintézik a dolgokat... :) két magyar kollégával is leveleztem, illetve az egyikkel telefonáltunk is párszor, emellett leginkább bosnyákokkal, szlovénekkel, szerbekkel dolgoztam együtt - érdekes módon nekük volt szükségük a legtöbb support-ra.  Ami szintén jó volt, hogy a megfeszített munkatempó ellenére nem igazán kellett túlóráznom, de gondolom lesz ez majd máshogy is...

Szerdán volt egy one-to-one beszélgetésem A nagyfőnökkel, kb fél óra, nem mondom, hogy különösebben mély nyomot hagyott volna bennem az ürge... a megjelenése sem az a topmenedzseri volt, amit elvárna az ember... mondjuk persze öltöny nyakkendő volt rajta, de mégis, valami hiányzott... meg a hasa is lógott, kibuggyant az inge alól, ami már necces :) és nem tűnt annyira ápoltnak sem. A karizma csíráját sem fedeztem fel benne... értelmesen, összefüggően beszélt, elmagyarázta, hogy mit vár tőlem, hogy ne csak arra legyek jó, hogy összerakom a reportokat, hanem arra is, hogy ezáltal őt válaszokhoz juttassam. Megnyugtattam, hogy nem probléma, és csak figyeljen jól. :)  Olyan érzésem volt, mintha nem is figyelne rám, és teljesen máshol járnának a gondolatai... az arcáról azt olvastam le, hogy na, még egy okostojás, gyorsan tudjuk le a kötelező beszélgetést, aztán menjünk tovább... mintha untattam volna... nem azért, de a lízinges CEOnknál , A.SCH.-nél egyszer sem éreztem ilyesmit, pedig sokat dolgoztam vele együtt. 

Holnap este Haydn koncertre megyünk (persze nem ő fog vezényelni... ) :)

Éljen a hétvééége!

EZ a lakásomtól 1 percnyire történt... gyalog egy percnyire...

A jókis Torony Étterem mellett... :)

Na fasza: G

Szevasztok,

Nekünk ismét hosszú hétvégénk volt, mivel a csütörtök Ausztriában munkaszüneti nap volt, a pénteket pedig kivettük szabinak. Így már szerdán este hazagurultunk, jobban mondva először is a MOM-parkba, mert megnéztük a késő esti Angyalok és Démonok c. filmet (nagyon izgalmas film, folyamatos akció), aztán haza :)) A csütörtököt szaladgálással töltöttük, bank, fodrász, na és végre elhoztam az új, profi személyreszabott audiókábelemet, amivel a fülhallgatómat egyszerre mindkét hangkártyámba be tudom csatlakoztatni (no more asztal alatt görnyedés, és dugdosás :) )

Ami még fontos, hogy végre vettünk profi görkorikat (rollerblade)! Szuperbuli, királyság van.

Csütörtök este volt kollégáimmal találkoztam, eszegettünk, iszogattunk, nagyon kellemes volt, ittunk Jägert, Hubertust, két féle fehérbort és vöröset is. Kicsit megártott, de annyira nem, jó volt az alaphangulat. Végre megismerkedhettem Zsuzsival, T.Gábor barátnőjével, aki érthetően csendes volt, de nagyon sokat mosolygott, és jó fejnek tűnik... már csak a bemutatkozás is poén volt: "aha, the previous one", mondta rám, merthogy én voltam még pár hete A nagybetűs GÁBOR a lízingcsoportnál, viszont most már a kedvese az... :)))

Pénteken aztán irányba vettük a Balcsit, mivel jó idő ígérkezett, és nem is kellett csalódnunk: bár pénteken még picit fáztunk néha-néha, az idő egyre jobb lett, és vasárnapra igazi strandidő lett. Szüleim is lejöttek, grilleztünk kétszer, egyszer vendéglőztünk, vasárnap meg amikor Petráék is megjöttek, akkor rácpontyoztunk... nyami. Isteni jó lett. Napozgattunk, olvasgattunk, nyomkodtam az iPhone-omat (monkey island-ozok rajta manapság :) ), élveztük a semmittevést. Ja, és persze gyakoroltuk a görkorizást, vicces lehetett, ahogy szenvedünk, bár egész jól belejöttünk elég hamar... :))) sajnos videófelvétel nem készült, de majd fog, ígérem, és akkor fel is rakom ide. :)

...

...

Nna, közben futottunk egyet Zsófival a Práterben, így utólag jól esett, de alig akartam összevakarni magam. :)

Munka: ma ismét befejeztem egy projektet (immár a másodikat), excel-ben kellett összeraknom egy kis összehasonlító táblázatot a 4 fajta adatforrásunk között, természetesen kis túlzással semmi nem egyezik semmivel. :) Az országok körmére nézünk, és kicsit utánajárunk, hogy mi is az oka ennek, aztán reméljük, hogy kisül belőle vmi okosság.

Holnaptól három napos tréningen leszek, előreláthatólag halálra fogom unni magam, de talán ragad rám vmi.

Nna, jöhet egy kis Fallout 3.

Ciao.

G

PS: Holnap elvileg kijön az iPhone OS 3.0, ami lehetővé teszi profi GPS progik (iGo myWay, tomtom) futtatását, már alig várom. Remélem nem lesznek hűűde drágák a progik.

Vége az első munkahétnek! Pozitív nyomokat hagyott bennem: rögtön első nap kaptam azonosítókat, és már mostanáig 3 rendszerhez (köztük a Tagetikhez, brrrr... :) ) megkaptam a jelszómat, nagyon izgi. Tegnap megkaptam az új céges mobilomat is, a számom megmaradt, ezt is pikk-pakk elintézték... tiszteletem az asszisztenciáé!

A munkát tekintve a tegnapi nap izgalmas volt, mivel az általam gyártott kamat-elemzés táblákat prezentálták a kollégáim a nagyfőnöknek. Szerencsére minden rendben volt, egyezett aminek egyeznie kellett, szóval hálistennek nem sültem be, ami jó. Persze az utolsó pillanatban még kitalálták, hogy egészítsük ki ezzel, meg azzal, de mindenre elég volt az idő, és profin megcsináltam.  Így szerintem sikerült egy pozitív első benyomást tennem mindenkire. Az nem derült ki, hogy a nagyfőnöknek említette-e bárki is, hogy az új kolléga készítette a kimutatást, de mindegy is... 16-án úgyis lesz vele egy one to one beszélgetésem.

A másik vicces dolog az volt, amikor a főnököm odajött, hogy nézzek már meg légy szíves egy makrót, mert már órák óta szenved vele, és nem működik úgy, ahogy akarja.... már amikor mondta, hogy mi a gond, sejtettem, hogy mi a hiba, és a sejtelmem be is igazolódott, így 3 perc múlva megkértem, hogy próbálja most futtatni... :) ment mint a karikacsapás.... az ilyen eseteknél nem tudom, hogy tesztelni akar-e, és szándékosan generál egy hibát, hogy lássa, mire vagyok képes, vagy tényleg volt egy kis problémája... mondjuk mindegy is. :)

Kollégák jófejek, Andreea, a román lány igazán segítőkész, egyszerűen kedves. Nagyon szimpatikus Mihail, aki - kapaszkodjatok meg - szerb, de ennek ellenére kegyetlen jó fej... ebéd után amikor mentünk visszafelé, egyszer csak elkezdett danolászni, meg előadott egy sztorit, halálra röhögtük magunkat. :D

Zsófival kapcsolatunk új fázisba lépett, mostantól nem vagyunk 24/7 együtt, ami elég fura, bár tudom, hogy ez a normális... gondolom Ő is érzi, hogy valami mostantól tényleg más, mert többször is hívogatott (én is Őt) és küldött e-képeslapot is, meg e-mailt. :) Most igazi élmény este munka után találkozni, nem úgy, mint eddig.

Ennyi, jó érzéssekkel feltöltődve jöhet a hétvége!!!

Szevasztok,

Kellemesen telt az első hivatalos munkanapom. Reggel 9 után érkeztem, másodikként a 6-ból. A főnökúr is utánam jött, benézett, és körbevezetett az emeleten, ismét találkoztam pár új arccal.... bár kb. már a szint felét ismertem az eddigi három napról. Aztán rögtön kaptam azonosítót, jelszót, és egy hosszú számsort, ami mostantól én vagyok... kb. mint a vonalkód a börtönökben... kicsit olyan, mintha az identitásom egy részét megpróbálnák elvenni, jelezvén, hogy itt bizony csupán egy kis láncszem vagyok a gépezetben: egy a bankért, a bankért mindenki :) ... komolyan, mint a szériaszám... :)

Aztán itt nem álltunk meg, még ebéd előtt megkaptam a dolgozói igazolványomat, természetesen színes fotóval ellátva... király... mivel le kell húzni a kapuknál, azt is fogják tudni, hogy a h2082-52839-as individuum mikor merre jár... lehet, hogy azt is számolja, hogy hányszor húzom le a vécét... :) (természetesen a kód amit írtam nem valós, csak a hatás kedvéért tettem bele :) mielőtt még bárki bepróbálkozna bármivel... )

Szóval ilyen dél körülre összeállt a rendszer, beszéltem a főnök úrral is a további teendőkkel kapcsolatban, megkért, hogy a szabim előtt készített kimutatást még egészítsem ki egy dologgal, illetve terjesszem ki az összes országra. Ügyesen megcsináltam egy kis aranyos makró segítségével...

Kb. másfél órát ebédeltünk, mert menza után leugrottunk kávézni... egy kis 11 fős csapat... :) laza az élet, vazze... azért szabadkoztak egy picit, hogy nem mindennap van ilyesmi, és hogy másfél órás szünetet nagyon ritkán tartanak... majd meglátjuk :) ... aztán tekintettel a hosszú ebédelésre, kitettek a kollégák magukért, és volt, aki fél hatig is maradt... :D én gondoltam ledolgozom a normál munkaidőt, és hatig voltam... háromnegyed hatkor a főnököm már rugdosott kifelé, hogy miért vagyok még bent, és ha nincs határidő, akkor nem kell ám ilyen sokáig benn maradni... öööö... jó, mondtam, és leléptem :) 

Hozzátenném, hogy ma az olaszoknál szabadnap volt, ezért ez egy tényleg ritka laza nap volt... de azért jó látni, hogy nem kell mindennap megszakadni, előreláthatólag.... Jó hely ez a Bécs, na. :)

Ennyi, megyel puzzle-zni, segítek Zsófinak. Az 1500-ból kb. 400-at rakhattunk ki, esténként nyomjuk, de iszonyú nehéz... Monet...

Csao:

G

Sziasztok,

régen írtam, de most ismét meg szeretnék osztani egy trükköt a nagyközönséggel: hogyan lehet több fotót egybe összemontírozni? Pl. egy személy egy adott helyen többször le van fotózva, más-más pózban, és az összeset egy fotóra rárakni... valami ilyesmire gondolok:

És a végeredmény:

Vicces, nem? :) És igazából pár perces munka az egész. Egy dolgot kell hozzá jól használni: a layer mask-ot! Na de kezdjük az elején: nyissuk meg mindhárom fotót a photoshoppal, és másoljuk őket össze egy fájlba, azaz minden fotót külön layer-re (a sima copy paste ezt teszi). Ezt követően, amennyiben nem állványról fotóztunk, picit játszanunk kell a fotókkal, mert természetesen elmozdul a kamera, vagy csak megváltoznak a fényviszonyok, stb... stb... a legjobb, ha ilyenkor layer-enként járunk el: hagyjuk az alsó háttér layert, és a felette levő réteg átlátszóságát (transpareny) állítsuk kb 50%-ra! (Ha van efölött még layer, azt kapcsoljuk ki egyelőre). Ezt követően az átlátszó layer-t huzogassuk a "helyére", úgy, hogy a fontosabb pontokon fedje a hátteret. Ezt a move-tool-lal (V) tudjuk megtenni. A precíz mozgatáshoz javasolt a CTRL nyomva tartása. Amennyiben nem fedi a két fotó egymást, használjuk a felső layer-en a forgatást és a méretezést (rotate, image size)!. Ha ez megvan, akkor már egyszerű dolgunk van: állítsuk vissza a layer transparency-jét 100%-ra, és adjunk a réteghez egy layer maskot! Ekkor a layer sávjában egy fehér téglalap jelenik meg a fotó mellett, a kettő között pedig egy kapocs. ALT + bal klick-kel tudjuk ezt a fehér maszk réteget szerkeszteni: a lényeg: ami fehér, az látható, ami fekete, az nem. Ami átmenet (szürke), az áttetszően látszik. Szóval feketézzük ki azt a részt, amit az alsó layerről szeretnék látni, a többit hagyjuk fehéren (mondjuk a brush-toolt lehet erre használni). Nézzük meg az eredményt! Amennyiben hirtelen átmenet (pl.: egyenes csík) látszik valahol a fotón, semmi gond: vissza a layer mask-ra (ALT+ bal klick), és eresszünk az érintett részre érzéssel egy kis blur-t (én rendszerint Gaussian blur filtert használom), ez ugyanis elmossa a határt: rendszerint egy pici érték (5-10-20) elég. És kész! Amennyiben még mindig látszik vmi furcsaság, érdemes még a rotate/resize funkciókat használni.... játszuk el a fenti lépéseket a többi layer-re is (a hátteret leszámítva), és volia!

Ha vkinek kérdése van, írjon bátran, és válaszolok szívesen!

Csaó: Gábor

Zsófi szülinapján egy autós kirándulást tettünk a Bécstől 80 km-re levő cseh városkába, Mikulovba:

Kb. délre értünk oda, körbesétáltunk a meseszép belvárosban és a vár parkjában, majd miután bevágtuk a csomagolt szendvicseket, nekiveselkedtünk a várost dél felől határoló dombon található zarándokhely felkutatásának. Majd ismét leereszkedtünk a városkába, és a főtéren megittunk egy-egy jól megérdemelt jegeskávét... hmmm... :) Az egész nem volt több, mint egy 5-7 km-es kirándulás, csodálatos időnk volt, mint látni, és nagyon szép volt az egész, picit  olyan süsüs hangulata van a városkának... Ha egyszer valaki netalántán arrafelé jár,  érdemes egy pár órára itt megállni. Magát a várost nem lehet eltéveszteni, az első, közvetlenül az osztrák határon, és már messziről kibontakozik a vár az érteklődő tekintetek előtt.

Múlt hét hétfőn, az utolsó előtti munkanapomon elbúcsúztattak a kollégák! Tök jó fejek voltak, nem gondoltam volna, hogy sor kerül ilyesmire, de mégis! Épp a lengyel utód lánnyal , Magdalénával nyomtuk az átadás-átvételt, mentünk végig a feladatokon, az országokon, hol milyen feladatok maradtak félbe, ill. mi az ami jönni fog a jövőben, erre egyszer csak Mario szól, hogy be kellene fáradnom a tárgyalóba, mert valamit mondani szeretne... :))) na, ez már gyanús volt... persze hívtuk a lengyel lányt is. Erre nem ott vártak a legkedvesebb kollégáim? Ott volt Zsófi, Gabi, Kata, Radka, Mario, Vittorio, Enes, Wieslaw, és még Christoph is... remélem nem hagytam ki senkit... teljesen megleptek... még ajándékot is kaptam, egy Saturn Gutscheint, 95 EUR értékben! (megj.: vettem is rajta időközben autós szettet az iphone-omhoz, most már ki fogom tudni használni a GPS-t is, holnap ki is próbáljuk, megyünk Szépalmára :))) juhhéééj )

Ráadásul készültek pezsgővel, narancslével, kekszekkel, ropival, és vmi kenyérre kenhető krémekkel... sajnos nem volt sok időnk, ezért kb 1 óra múlva abba kellett hagyni a bulit, és folytatni a munkát az utódommal, de teljesen meghatódtam, ha nem is mutattam ki! Leginkább Vittorio hangos "Bravo, Gabor! Bravo!" felkiáltásai estek jól, a taps közepette... hiába, az ilyen momentumok jót tesznek a kis önbizalomhiányos lelkelmnek. :)

Remélhetőleg hamarosan kapok 1-2 fotót, és felrakom a legjobbat!

Szép napot mindenkinek:

Gábor

Szevasztok,

Huhh, mély levegő, belégzés, kilégzés... lehet megnyugodni, az első, kritikus napon túl vagyok! :) Ez kegyetlen jó érzés ám... na de kezdem a legelején.

A nap nehezen indult, alig aludtam, csak forgolódtam az idegesség meg a feszültség miatt, reggel aztán nem akartam felkelni, de nagy nehezen összeszedtem magam, zuhany, borotválkozás, aztán elindultam a nagy ismeretlenbe: a bank Am Hof-on lévő épületébe... ehhez hozzá tartozik, hogy szerdán megkérdeztem a főnökömet, hogy helyileg ugye még mindig am Hof vannak, mert rebesgetett nekem még januárban vmi költözésről... persze persze, mondta... aztán mint kiderült, ez nem fedte teljesen a valóságot... hajj, de nehezen indult ez a nap... szóval odamentem, harmadik emelet 324, remélve, hogy ott lelem a kollégákat, főnök úr ugyanis tegnap térdműtéten esett át, ezért most pár napig nincsen... gyakorlatilag tehát úgy mentem oda, hogy nem ismertem senkit... na mindegy, megkeresem a szobát, hát teljesen más nevek vannak kinn az ajtón, mint amiket én megkaptam... hmmm... gyanús... le a recepcióra, mondom, itt valami nincs rendjén, csörögjön már légy szíves rá a kollégákra... persze senki nem vette fel... na jó, vissza a harmadikra... de eddigre már teljesen elöntött az ideg, hogy az első munkanapomon rögtön elkések, mert nem találom a helyet, ahova menni kell. :) aztán a harmadikon összefutottam egy nénivel, akit megkérdeztem, hogy ugyan hallotta-e már a kollégáim neveit... mondta, hogy hát nem, pedig a szobaszám alapján mellettük kellene lenniük. Megkértem, hogy nézze már meg légy szíves a rendszerben, hogy mi van, legalább a telefonszámokat, aztán felhívogatom őket... :D készséges volt, így a telefonszámok birtokában elkezdtem hívogatni a népeket... egyszer csak felvette az egyik - ez már kilenc után volt, akkor érkezett, a többiek még sehol :) így kiderült, hogy elköltöztek, 2 utcával arrébb... :) na ekkor már kínomban röhögni kezdtem... aztán végül is 5 perc múlva már fenn is voltam az irodában, addigra az 5-ből már ketten benn voltak (ekkor kb 9:20-at írtunk már... ) Mint kiderült, a főnök úr még am Hof van, a kollégák már nem, ezért jártam pórul... tipikus eset amúgy, ha amúgy is minden bajom van, még egy lapáttal rátesznek az ilyen előre nem tervezett dolgok...

Nna, a lényeg, hogy megérkeztem, gyors bemutatkozás, kicsit körbevezetett az egyik kolléga, de alig lézengtek az épületben (fél 10 volt ekkor már...), aztán megpróbáltam volna elkezdeni dolgozni azon a feladaton, amit rámbízott a főnökúr...gépem volt, de jelszavam nem, jött a következő akadály... :))) csörr helpdesk: nincs esély azonosítóra, guest user nincs, csak akkor kapok usert, ha hivatalosan kezdek, azaz 2. án... öööö, nagy nehezen kinyögte az ürge, hogy bár nem szabadna, de végül is az egyik kollégától kérhetnék egy jelszót, és akkor tudnék dolgozni... de hát ez tilos... na, mondom fasza, hálistennek az egyik jó fej kolléga  megszánt, és belépett nekem... 2. probléma megoldva... okés... veszem elő a CD-met, amire kiírtam a lízinges cuccaimat, hogy már másolom is fel a C-re, erre látom nincs CD a notebookban... vmi hiperszuper biztonságos PC... de azért USB port van rajta... hehe ... mondom, sebaj, adott egy elérési utat az ürge, ahol a feladatomhoz kapcsolódó excel-eket megtalálom, minden megy fasza... erre látom, hogy egy fájlt (ami azt mutatta, hogy milyen output-okat kellene generálni), nincs ott... bassza meg, mondtam magamban... remélem magamban... csörr Mario, megkértem, hogy jelentkezzen be a gépemre és küldje már el a privát címemre a főnököm szerdai levelét... hálistennek megcsinálta, megkaptam fajintosul, benne a fájl, letöltöttem, és kezdődhetett a munka... kezdődhetett volna, ha nem lettem volna annyira szétcsúszva, hogy ne tudjak gondolkozni... mert hirtelen nem ment... úgyhogy csak elkezdtem nézegetni a fájlokat, megérteni, mi a tuti, és így végül is szépen lassan megnyugodtam, és beindultak az agytekervények, ment a munka... közben megjött a maradék három kolléga (10 és 11 között :) ) és kiderült, hogy tegnap buli volt, dupla szülinapi, és sokáig tartott, meg intenzív is volt... ahso... pedig már örültem, hogy milyen fasza lazán veszik itt a témát...

A kollégákról: 2 osztrák, idősebbek, 1 lengyel fiatal (na jó, korombeli) srác, 1 román csajszi, ő a rangidős kolléga, valamint egy szerb fiatal lány... fiúk négyen, lányok meg ketten ülnek egy szekrényekkel leválasztott kis részen. A két csajszi jó fejnek tűnik, a román lány tök értelmesnek tűnik, annyi már lejött, hogy ő a központi agy, akire a többiek csatlakoznak... az egyik osztrák egész nap csöndben ült, nem csinált semmit, nem is kérdezett, nem is mondott magától semmit, ha megkértem, készségesen beütötte a jelszavát a gépbe, de ennyi... fura :) a másik osztrák beszédesebb volt - de csak akkor amikor az előbbi már lelépett -, kiderült, hogy 32, azaz 32 éve dolgozik a cégnél, és imádja Magyarországot, rendszeresen jár oda kerékpározni a határmenti területekre, és két hete lenyomott egy Budapest - Hortobágy kerékpártúrát a barátaival... 400 km, pár nap alatt... respect, hiszen 62 éves az ürge... megkímélt banki alkalmazott... ilyen akarok lenni én is, ha nagy leszek  :D , hogy még élvezhessem a jó kis osztrák állami nyugdíjat... a lengyel csávó laza: ő jött legkésőbb, és az ideje nagy részében fotókat nézegetett a tegnap esti buliról, amit rendszeresen megszakított kávézgatásokkal, meg vmi csaj után rohangált... gondolom a barátnője...

Elmentünk közös ebédre, kemény 10 EUR az ebéd a menzán... egy hónapra... :) hja, az Operngasse-n 1 napi ebéd ennyi, ha az ember étteremben eszik... LOL... a menza király, 3-4 féle menü, leves, desszert, sali, minden amit akarsz... ojjeee... változatosak voltak a menük, bár a lányok azt mondták, hogy vannak napok, amikor nagyon gáz... hmmm... hát nem tudom, szerintem én biztosan fogok tudni minden nap választani 4 menüből... hacsak nem lesz mind a négy sóskafőzelék, mert az az egyetlen dolog, amit annyira nem szeretek. :) A csajokkal ettem, picit beszélgettünk, tényleg jó fejek! (megjegyzem zárójelben, hogy egyik sem az esetem, ami szintén jó, mert így tényleg lehet a munkára koncentrálni).

Ennyi, aztán ebéd után közös kávé, van király nespresso automata, ugyanolyan, mint a lízingnél volt... azaz van. Szóval a kapszuláimat átmenekítem majd ide szerdán. :) Teli hassal, megnyugodva, jókedvűen már jól ment a gondolkodás, össze is dobtam vmit a főnökúrnak, szerintem meg lesz lepődve, hogy fél nap alatt mit produkáltam (mármint pozitív értelemben), legalább is remélem. Közben Andreea, a román rangidős, kb 20 percben végigmutogatta, hogy mit hol találok a szerveren, mik azok a dolgok amik első körben fontosak lesznek... németül, angolul, ahogy jött... mindent megértettem, és felfogtam, amit mondott, nagyon hasonló reportjaik vannak, mint nekünk a lízingnél (naná, egy cégcsoport), ami jó, mert így szerintem viszonylag gyorsan produktívvá tehetem magamat.

Huhh, mély levegő... azt hiszem mindent kiírtam magamból... ja még egy fotó a környékről, Bécs szívéből... nagyon tetszik:

Sziasztok,

holnap lesz az első munkanapom az új munkahelyemen, bár hivatalosan június 1-gyel kezdek, de mivel csoporton belül váltok, és hogy az lízinges átadás - átvétel is korrektül meg legyen oldva, még 2-3 napra vissza fogok menni nosztalgiázni, cserébe viszont most 2-3 napot már a hivatalos munkakezdés előtt lenyomok a bankban.

A héten 3 napon át átadtam tudásom (na jó, a munkám) egy részét Vittorio kollégámnak, aki Milánóból érkezett hozzánk, jövő héten pedig még két napra jön egy lengyel lány, aki szintén kap tőlem feladatokat. Tehát a munkámat két embernek osztják szét... hümm hümm... :) jó lesz ez így... Mindenesetre sikerült megoldani, hogy 1 egész hetet szabin legyek a hivatalos kezdés előtt, ami szuper, megyünk Zsófival wellness-kedni Szépalmára, aztán pár nap Balcsi, aztán jöhet a meló. :)

Amúgy első feladatomat már meg is kaptam, felettébb testhez álló, egy jó kis dinamikus kimutatást kell összedobnom egy query-re, először excel-ben, aztán, ha működik, oracle-ben... :)))) ojjeee... dinamikus alatt csak annyit értek, hogy ha az ember a lenyíló menüben változtatja a paramétereket, akkor a grafikonok és táblázatok automatikusan változnak. Nem mondom hogy triviális feladat, de menni fog... bár még nem csináltam nagyon ilyesmit, de nem nekem kell feltalálnom a spanyol viaszt... A lényeg inkább azon van szerintem, hogy a megvalósítás gyors legyen, ne kelljen perceket (sőt, másodperceket se)  várni az adatok frissítésével.

Hétvégén beszámolok az első benyomásaimról. :)

Sziasztok,

Tegnapm megírtam életem első iPhone alkalmazását... nem kell azért rögtön hasra esni, annyit tud, hogy kiír valamit a képernyőre... :))) az ember azt gondolná, hogy ez azért eléggé bagatel dolog lehet, végeredményben az is, de azért sok apróságot kell tudni ahhoz, hogy az ember idáig eljusson. Pl.: kiismerje magát a fejlesztőkörnyezetben, az interface builderben, gyakorlatilag tudja, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hogyan kell használni és mikor... na, én eddig a szintig jutottam el, még hosszú az út, de töretlenül haladok előre. Most érzem, hogy hasznos dolog, hogy tanultam c-t és c++-t, ezek ismerete nélkül már rég feladtam volna... az a baj ugyanis, hogy az összes doksi alapfeltételként kezeli ezen nyelvek mély ismeretét, és dobálódznak olyan kifejezésekkel, mint main függvény, implementation, header file, malloc, stb... szóval, aki nem tud céül, az először feküdjön annak neki, aztán jöhet a c++, és aztán az objective-c... komolyan mondom.

Úgy pallérozom tovább az elmémet, hogy letöltök példaprogramokat, és a kódot próbálom értelmezni, módosítgatni, és megnézni, mi történik... aztán ha összeállt a fejemben valami konkrétum, nekikezdek saját projektbe... hogy mibe, az titok (bár lehet, hogy írtam már róla előző bejegyzésekben... :).

Ismét hálát adok az égnek, hogy most nem otthon dolgozom, hanem idekint. Egyrészt a gyenge Forint miatt, másrészt a bizonytalanság miatt, harmadrészt a negatív kilátások miatt, meg az adóterhek növekedése miatt is... ez utóbbival kapcsolatos hír, hogy itt, Ausztriában a kormány úgy döntött, hogy mivel válság van, csökkenti a személyi jövedelemadó terheket, hogy szegény osztrákok zsebében több pénz maradjon, és ezáltal is élénkítsék a gazdaságot... dícséretes gondolat, csak ezt tudom mondani... ráadásul január 1-ig visszamenőleg újra lesznek kalkulálva a bérek, ami egyáltalán nem rossz... jó hely ez az Ausztria... mondjuk ahhoz, hogy ezt egy kormány megtehesse, olyan helyzetben is kell lennie... és nem azon problémáznia, hogy miből fizetem vissza az államkölcsönöket... :((( szomorú, nagyon szomorú ennek fényében az otthoni helyzet. Ha jól tudom otthon az állami szférában kemény bérstopp lesz, 13. havi fizu nuku, és a jövedelemadó sávok százalékait is felfelé tolják... csak zárójelben jegyzem meg, hogy itt kint a minimum a 14 havi fizetés, ráadásul a 13. és 14. havi fiizetés kedvezményesen adózik, így több marad az embernek a zsebében, így nettó simán 14,5 havi fizuval lehet számolni...hiába, sajnos, azt kell mondjam, nagyon más a szitu jelenleg a két ország között, kb ég és föld... egy szó mint száz, a két ország közötti különbség sok év óta először idén megint nőni fog... szak ne nőjön szakadékká...

Hát, ma két év kihagyás után ismét fociztam... néhány itteni magyar sráchoz beálltam a csapatba, 2x5-en nyomtuk műanyag kispályán... mit ne mondjak, azért csúszkáltunk egy picit, mert délelőtt esett, így azért ez annyira nem volt kellemes. Egyik srácnak ráadásul kifordult a bokája is... nekem "csak" a vádlijaim görcsöltek be, nem csoda, egy ilyen hirtelen igénybevétel miatt, ezen minden újrakezdésnél sajnos át kell esni. Ja, és egy lila körmöm is van, azt hiszem az egyik erős lövést spiccel hárítottam... :) na de annyi baj legyen. Holnap remélem azért fel tudok kelni, most fáj mindenem, annak ellenére, hogy edzettem, meg lépcsőzök minden nap, azért ez egy sokkal intenzívebb igénybevétel, mint súlyokat emelgetni.

A teljesítményem kritikán aluli volt, gólt nem lőttem, viszont kaptam vagy 4-5-öt, ki is kaptunk ennek köszönhetően. Ennek ellenére mennék majd még, ha minden igaz hétfőnként egyszer-egyszer beugrok játszani, remélem a gyenge kezdés ellenére ez menni fog... nekem nem a nyerés a lényeg, hanem hogy mozogjak egyet, és jól érezzem magam, ez megvolt, de azért volt pár srác, mint mindig, aki a teljesítményre hajtott, és nem tetszett nekik, ha mellényúltam, vagy elvesztettem a labdát, meg ilyenek... kérem, csak nem a bundesligában játszunk. :)

Meglátjuk lesz e folytatás! Na, megyek aludni, szorítsatok, hogy reggel fel tudjak kelni. :)

Így fogalmazott anyu, amikor megmondtam a jó hírt! Zsófi sikeresen levizsgázott sminkesnek! Mostantól okleveles make-up artist! :) Nem semmi, mi? Nagyon büszke vagyok rá, szeptembertől március végéig tartott a suli, iszonyú kemény volt, heti 4 alkalom, 3x este munka után, 6-tól 10-ig, plusz általában szombat teljes nap. Voltak nehéz pillanatok, de nem adta fel, és végig kitartott, és sikerült is neki!  Csinált egy szuper fotóalbumot az összes kreációjával, sminkekkel, maszkokkal, frizurákkal, effektekkel, majdhogynem 200 fotó, szép emlék lesz. És van egy gipsz-Zsófi fejünk is (amit a maszk-készítéshez öntöttek).. :) Valami jó helyet kell keresni majd neki.

Ráadásul lassan jön a tavasz (legalábbis remélem), és végre ki lehet mozdulni, kirándulni, mozogni, futni, sétálni, fotózgatni... már alig várom. :) Szuper lesz. :) Hétvégén ráadásul Forma 1 is lesz, kezdődik a 2009-es szezon, szóval minden tuti.

Leszámítva, hogy egyik bácsikám, Lajcsi bácsi agyvérzést kapott szombaton este. Ezúton is szeretnék pozitív energiát küldeni neki innen, és ha megyünk haza, meg fogjuk látogatni. Remélem felépül, és visszatér a családjuk élete a normális kerékvágásba. Jobbulást kívánunk!

Nem tudok lekattanni az új telefonomról... lassan beteges szerintem a vonzódásom, de tényleg... nagyon jó kis kütyű. Kipróbáltam pénteken hazafelé a GPS-t, szuperjól lekövette az utamat. (a beépített Maps annyira nem tuti, mert folyamatosan online kell lenni ahhoz, hogy az ember használhassa, viszont van egy szuper kis program, az xGPS, amire le lehet tölteni wifin keresztül a térképeket (bármennyit - persze 16GBig :) , és offline is működik.) Méterre pontosan beméri a helyzetet, bár kell neki az elején pár perc, amíg jelet kap... ha szabad ég alatt van, akkor viszont még egy perc sem kell... Szóval profi!

Végre találtam egy olyan video-converter programot is Windows-hoz, ami mp4-be konvertál, ÉS manuálisan be lehet állítani, hogy a két széléről mennyit vágjon le (crop), ÉS a feliratot is belekódolja a fájlba. Egyszóval a tökéletes video konverter iPhone 3G-hez. A neve Aimersoft Video Converter. Csak ajánlani tudom mindenkinek. Igazából a crop funkció, ami szuper, a piacon levő programok 99%-a ezt nem tudja, aminek az a következménye, hogy vagy csak egy csíkot lát az ember az iPhone közepén, film gyanánt, miniatűr méretben, vagy ugyan teljes képernyőn látszik, de rendszerint a méretarányok elcsúsznak... kalap kaki mind.

Tegnap internetről letöltött képregényeket (donald kacsa, hupikék törpikék... ne nevess!!! :) ) telepítettem fel a telcsimre a myComics app segítségével! Sajnos az iTunes lekicsinyíti a fotókat amikor a telefonra másolja, tehát azt nem lehet képregények nézegetésére használni, mert a kis felbontásnál elvesznek a részletek, és olvashatatlanná válik a szöveg. Ezt a problémát hidalja át a myComics. Egy windows-hoz letölthető segédprogrammal optimalizálja a képregény fájlok (cbz vagy cbr-be tömörített jpg-k) méretét, és feltölti a telefonra wifi-n keresztül. Az eredmény: tökéletes! Működik a lapozás, a kétujjas nagyítás, a scrollozás egy ujjal, stb... nagyon élvezetes így is képregényt olvasni, azért elég nagy ez a 3,5"-os kijelző! A halozsak.hu-ról töltöttem le a képregényeket, javaslom mindenkinek, akit érdekelnek ilyesmi dolgok!

Az iPhone-ozás mellett az utóbbi estéimet Windows újratelepítéssel töltöm... bekaptam egy csúnya vírust, ami letiltotta a vírusírtómat, és fura dolgokat csinált, szóval gyorsan inkább újraraktam az egészet. Két windows-om lesz mostantól: egy Internetezéshez, játékhoz, stb-hez (ez már fenn is van), és egy pedig kifejezetten a zenéléshez (lesz rajta egy Cubase, meg a hangszereim, és cső). És beállítok heti backup-ot a két rendszermeghajtóra, hogy ha vmi gáz is van, vissza tudjam állítani legalább az egy héttel korábbi állapotokat. Nem bízom a véletlenre most már... Annyi előnye van az egész sztorinak, hogy gyorsabb lett gépem, és jobban szervezett... igaz a mondás, hogy minden rosszban van valami jó is... csak meg kell találni :)

Amúgy a fejembe vettem, hogy megtanulok programot fejleszteni iPhone-ra... nem tudom, mekkora kihívás lesz, és bele törik-e a bicskám, vagy sem, de érdekel a téma, és nekiveselkedek. Lehet, hogy a lelkesedés kb 1 napig tart, amíg rájövök, hogy ez nekem mégsem megy, mert túl bonyolult, de alapvetően az a hozzáállásom, hogy emberek csinálták, embereknek, tehát meg lehet érteni, és fel lehet nőno a feladathoz. Ha másnak is sikerült, nekem is sikerülhet.

Na ennyi. Zsófi pedig csütörtöktől szombatig vizsgázik a sminkmester tanfolyamon, már nagyon fel van pörögve, sokat tanul és készül, biztosan sikerülni fog neki, és nagyon nagyon büszke leszek rá, hogyha végre túl lesz rajta. Azért rengeteg energiát és pénzt belefektetett szeptember óta... rá fog férni egy kis kikapcsolódás! Addigra remélem megjön a jó idő is, és lehet sokat kirándulni (eltévedni nem fogunk... hihi (GPS-ünk már van) :) )

Szevasztok!

Az utóbbi két hétvégét otthon töltöttem, pesti lakásomban, kisebb nagyobb felújítási munkálatokat végeztünk: előző hétvégén a külső falat szigeteltük le belülről üveggyapottal és gipszkartonnal. Ezáltal picit rövidebb lett a szoba (kb 7 cm-t elvesz a szoba szélességéből), viszont remélhetőleg megoldottuk a penészedés problémáját (ezen a hideg falon rendszeresen lecsapódott a pára, és nem száradt meg, hanem bepenészedett). A fal mindenesetre érezhetően melegebb (kipróbáltuk szerelés közben, hogy a sima falra, és a már leszigetelt falra raktuk egyik illetve másik tenyerünket, és pár fokot rögtön lehetett érezni), majd beszámolok pár hónap múlva, hogy segített-e tényleg a problémán. Apukámmal csináltuk, és Anyu is segített. Apu megvett minden anyagot, a gipszkarton lapoktól kezdve az utolsó csavarig, sőt el is hozták otthonról az egészet. Hát, nem mondom, felhozni az egészet a harmadikra (nincs  lift) nem volt egy egyszerű meló, de megoldottuk. :) És a fal profi lett, gyanítom, hogy egy profi nem csiinálta volna meg ilyen jól. 

Ezen a hétvégén pedig parkettáztunk, laminált parkettát tettünk le a régi parkettára! Szintén Apu vezénylete alatt (igen, egy ezermester :) ) zajlott az egész, és ketten (ismét Anyu szeretetteljes asszisztálása mellett) ezt is tökéletesre összehoztuk: egy rés nem sok, annyi nincsen a lapok között, pedig azért voltak érdekes részek, pl. az ajtó mellett, de okosan ügyesen megcsináltuk. Lassan nem lehet ráismerni a lakásomra :) Eddig is kis jópofa lakás volt, de egyre pofásabb... legalábbis szerintem, majd rakok fel fotókat.

Nagyon örülök ezeknek a dolgoknak, mert hosszú távon biztosan értéknövelő hatásuk lesz, ha egyelőre a válság miatt nem is. És szuper, hogy Apukám mindenhez ért, és ha meg valamihez nem is (mint a gipszkartonfal-szerelés, vagy a parkettázás), rájön józan paraszti ésszel, utánajár, végiggondolja, és különb munkát végez, mint bármely szakember. Látszott rajta, hogy élvezte ezeket az új fajta kihívásokat, de azért az is, hogy nagyon elfáradt a végére. Szüleim egymás után két hétvégéjüket is rám áldozták, remélem valahogy majd meg tudom hálálni nekik ezt a sok segítséget és munkát.

Egy szó mint száz, lassan kész a felújítás projekt, már csak egy légkondi és egy hűtő hiányzik, na meg egy festés a nagy munkákra való tekintettel, és be is lehet költözni! Juhéj :) 

Ezt is megértük... még ugyan a szerződést nem írtam alá, de napok kérdése a váltás: maradok Bécsben, a cégcsoporton belül, de átmegyek a bankhoz!!! Az Intraneten még novemberben meghirdetett állásra jelentkeztem január végén, rögtön lecsaptak rám, volt egy személyes elbeszélgetés, aztán rá egy nappal már mondta is a leendő főnököm, hogy szívesen felvennének. :) Hihetetlen, de pikk-pakk megvolt végül is a dolog. Mondjuk megértem őket, hogy nem hezitáltak sokat, az önéletrajzomat látván :))))) ...meg ezek szerint pozitív benyomást is tettem rá... Nemrégiben írtam, hogy manapság örülnie kell az embernek, ha van munkája, és normális fizetése, és ez nem a legalkalmasabb időpont királykodni, követelőzni, hanem célszerű a munkára és a jó teljesítményre koncentrálni, hogy az ember neve legyen az utolsó, ami felmerül, hogyha leépítésekre kerül sor... hála istennek nekem ettől nem kellett tartanom, mostani főnököm ebben többször is megerősített, de nem is ez miatt váltottam: 

Az embernek nem minden nap kínálnak fel Ausztria és Kelet-Közép-Európa legnagyobb bankjának központjában senior kontroller pozíciót. Szóval nincs mese, élni kell a lehetőséggel. A feladataimat tekintve lesz némi változás, bár a pozíció neve (regional controller - CEE) és a job description nagyon hasonló a mostani munkámhoz. Kevesebb lesz valószínűleg a puszta kapcsolattartás az országokkal, és több az igazi kontrolleri munka, új rendszerekkel ismerkedhetek meg, kamatoztathatom korábban megszerzett Oracle és egyáb adatbázis-ismereteimet, szóval picit IT technikai irányba fogok elmozdulni, amit lehet, hogy mások visszalépésnek élnék meg egy jól hangzó országmenedzser-i pozíció után, de én ezen a területen érzem otthon magam, és úgy érzem, ez a jövőm szempontjából nagyon hasznos.

Ha messzire tekintek a jövőbe, tapasztalt kontrolling szakértőként látom magamat, és nem mint egy öltönyös menedzsert. Kontrollerként (legfeljebb kontrolling vezetőként) szeretnék majd egyszer nyugdíjba menni... ez a munka, ha tényleg jól végzem, sok olyan tapasztalattal gazdagíthat, ami a későbbiekben még nagyon nagyon fontos lehet. Leginkább arra gondolok, hogy végre testközelből megismerkedhetek működő MIS-eket, sőt magam alakíthatom részben ki őket. Életemben először egy nagyobb csapat (kb 10 fő) részeként fogok dolgozni, ahol szinte mindenki CEE-ből jött, tehát valószínűleg egy elég kompetitív környezetben.

Egy szó mint száz, izgalmas hónapok következnek az életemben, de magabiztosan állok az új szitu elébe. Tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy a képességeimnek megfelelő pozícióba kerülök, úgyhogy egy kis odafigyeléssel meg fogom állni a helyemet.

Mindenesetre, amiért ilyen okos és ügyes vagyok, :))) és hogy legyen egy kis plusz motivációm, megleptem magamat egy 16Gbs IPhone 3G-vel :) természetesen gyárilag kártyafüggetlen, nem feltört, meg ilyenek, updatek is működnek, minden, ami kell!

Éljek éljek!

Az itcafé-n olvastam és láttam Bill Gates vízióját 2019-ről. Véleménye szerint 10 év alatt teljesen eltűnnek a hagyományos beviteli eszközök (egér, billentyűzet), és felváltja őket a touchscreen. Eléggé ledöbbentett a videó, gyakorlatilag bármerre megy az ember, touchscreen-eket lát mindenfelé, meg egymással kommunikálni képes "képernyőket"... na de hogyan lehet egy touchscreen-nel gyorsan és hatékonyan dolgozni? Megszokás kérdése biztosan csak az egész, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy touchscreenes billentyűzet hatékonyabb legyen mint egy mostani... és ráadásul nem is egészséges: nem nyomódik be, tönkreteszi az ember ujjbegyeiben az izületeket. Elképzelem, ahogy éppen mondjuk doom-ozok, és keményen lövök, rátapadva az érintésérzékelős "egér"-re, a játék hevében olyan erősen nyomkodnám a lapot, ami nem nyomódik be, hogy kitöröm az ujjamat... :D ráadásul az ember csak egy lapot nyomkod, nem érez semmit, csak látja, mi történik, tehát egy fontos érzékszerve le van butítva (tapintás), hogy lehet így normálisan játszani? Ott a villámgyors reakciókra van szükség, és akár visszajelzésekre is (ffb - force feedback, sok kontrolleren manapság ilyesmi található).

Szóval én kijelentem, hogy szerintem lehet, hogy elterjednek mindenfelé a touchscreen-ek, de a hagyományos irodai munkában illetve a hardcore gamer-ek körében nem tudom elképzelni, hogy elsődlegessé váljanak...

10 év múlva visszatérek a témára :) Meglátjuk, Billnek vagy nekem lett igazam. :)

Előre bocsájtom, hogy a kérdésre nem tudom a választ, csak poénosnak találtam ezt a kis szójátékot... :)

Az utóbbi napokban 300 fölé ugrott az árfolyam... kemény... nem mondom, hogy nem számítottat rá, de ha bárki megkérdez, hogy akarom-e, azt mondom nem... annak ellenére, hogy EUR-ban keresem a kenyerem. Hogy miért? Azért, mert lehet, hogy nekem jó - legalábbis nem rossz -, ha gyengül a forint, de ezt a folyamatot megsínyli az egész ország, és rengeteg ember, és hosszú távon beláthatalan következményei lehetnek. És ezt nem akarom, ha egy mód van rá. Nem szeretnék egy csődbement ország állampolgára lenni... és az ördögöt sem szeretném a falra festeni, szóval be is fejezem inkább a negatív gondolataimat, inkább a tényfeltárásra szeretnék koncentrálni most.

Legutóbb néhány ismerősömmel beszélgettünk arról, hogy vajon mibe érdemes befektetni manapság az embernek, ha felesleges EUR-ja van? Érdemes rögtön forintot venni, és lekötni? Vagy inkább tartsa az ember EUR-ban, és elégedjen meg a 3-4%-os kamattal, biztos ami biztos alapon? Nem látok a jövőbe, de a közelmúltat érdemes kielemezni, talán néhány érdekes tanulságot le lehet vonni a dologból.

Néhány tényadat: Minimum: 228,3 (2008 július)  Maximum: 309,1 (2009 február), Változás: 80,8 Forint, azaz 35,39% gyengülés. Ha visszatekintünk a múltba, akkor látjuk, hogy a HUF az elmúlt hónapokban járt történelmi csúcson és történelmi mélységekben (többször) is. Számomra szinte hihetetlen, hogy egy nemzet devizája hogyan képes ilyen rövid időintervallumban ekkora kilengéseket produkálni. Mindenesetre arra késztettek a közelmúlt eseményei, hogy mélyebben kielemmezzem az EUR HUF árfolyam alakulásának utóbbi 9 évét, 1999 januárjától 2009 február elejéig. A célom az volt, hogy vizuálisan megpróbáljam szemléltetni, hogy megérte-e külföldieknek (EUR befektetőknek) a múltban Forintba fektetni megtakarított pénzüket (értsd: több hozamot elérni, mint a kockázatmentes EUR betét)? Az elemzésem végeredményét az alábbi ábra mutatja (elkészítésére ráment jó pár estém, de végre sikerült):

forrás: OENB (http://www.oenb.at/) - referencia-kamatok, MNB (www.mnb.hu) - MNB középárfolyamok és MNB alapkamatok)  - KLIKK a képre nagyításért 

A függőleges tengely mutatja a befektetés kezdeti időpontját, a vízszintes tengely pedig a kiszállás és hozam vagy veszteség-realizálás időpontját. Ha egy adott hónapban a kiszállással magasabb hozamot lehetett elérni, mint a kockázatmentes EUR betét, akkor ezt zöld színnel jelzem, ha alacsonyabbat, akkor pirossal, illetve ha közömbös, világoskékkel. (sajnos az excel feltételes formázás maximum három feltétellel tud dolgozni, de egy formázó-makró segítségével tovább lehetne még finomítani az ábrát). A táblázat alatt pedig az EUR/HUF árfolyam alakulását látjuk, párhuzamban a fentiekkel. (Megj.: az egyszerűség kedvéért nem számoltam a kamatadóval, és az EUR/HUF konverziókat középárfolyamon számoltam. Végeredményben ezen tényezők hatása az összeredményt tekintve elenyésző, mivel a kamatadó még inkább kizöldítené a táblázatot, a konverziós költség pedig kicsit pirosítaná).

 Érdekes, nem? Hogy mit lehet leolvasni az ábrából? Többek között az alábbi dolgokat:

 - Hosszú távon szinte mindig megérte EUR befektetőknek HUFt venni. Erről a sok sok zöld szín tanúskodik. Néha néha előfordult, hogy átmenetileg (jellemzően a befektetés kezdeti hónapjaiban) mínuszban voltak - köszönhetően a HUF gyengülésének, de hosszú távon a magasabb HUF kamat érvényesült az alacsonyabb EUR kamatszinttel szemben. Példának okáért, aki 1999 januárjában fektetett be HUF-ba, még mindig jócskán pluszban jár... kiszámoltam, hogy ha 370 körülre esik az árfolyam, lesz kb. azonos szinten, mintha EUR-ban hagyta volna a pénzét. Véleményem szerint ezért ez a 370-es árfolyam szint egy elméleti minimum kell legyen, hiszen ekkor nagy valószínűséggel - mentve a menthetőt - többen kiszállnának a buliból, akik nem szeretnének "veszteséget" (értsd: az EUR hozamnál kisebb hozamot) realizálni.

 - Érdekes megfigyelni, hogy 2009 februárra sok sor bepirosodott, egészen 2002 év végéig visszamenően. Ez azt jelenti, hogy aki nem szállt ki időben, az bizony most már kevesebbet kaszál, mintha sima EUR lekötött betétben tartotta volna a pénzét. Véleményem szerint részben ez is az oka annak, hogy januárban folyamatosan csökkent az árfolyam - sok óvatos befektető megpróbált időben kiszállni, bebiztosítva a hozamot. Aki benn maradt, az meg szívja a fogát, és reménykedik a HUF erősödésében.

 - Végeredményben, ha az árfolyam stabilizálódik, ismét a hosszú távon befektetők kerülnek előnybe, és a piros mezők szépen ki fognak zöldülni.

 - Amennyiben az árfolyam 370 fölé szökik, az összes mező piros lesz, ami egyenlő lenne a katasztrófával.

 - Érdekességképpen megemlítem, hogy a HUF bevétellel rendelkezők számára az EUR-ba fektetés táblázata épp ennek a táblázatnak a komplementere lenne: magyarán, rövid távon gyümölcsöző lehet a HUF ellen spekulálni, lehet nagyokat kaszálni (mint mondjuk most fél, év alatt több, mint 30%-ot), de ebben az esetben észnél kell lenni, hogy mikor zárja az ember a pozícióit, mert hosszú távon a magasabb HUF kamat lesz a nyerő.

Múlt hét pénteken nem dolgoztam, viszont belekóstoltam a modellszakmába... :) Elkísértem Zsófit a sminktanfolyamra, hogy belőlem csinálhasson szörnyet. Először kaptam a fejemre egy gumisapkaszerű borítást, mintha kopasz lennék, majd kaptam szarvakat, nagy füleket, nagy orrot, és ki lettem pingálva vörösre: tökéletes ördög lett belőlem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a fotókat egy kicsit megbuheráltam photoshop-pal, csak hogy jól mutasson. :))) Mindenesetre nagyon jó maszkot csinált Zsófi, nem?

Szombaton persze megint sulija volt Zsónak, aznap sebeket gyártottak, gusztustalanul jó lett, amit csinált... pattanásokat, égési sérüléseket, vágásokat készítettek. Tényleg megtanulnak mindent, amit egy jó sminkesnek, illetve maszkmesternek tudnia kell. Én addig pedig otthon ejtőztem, gyakorlatilag nem csináltam semmit :) Néha azt is kell. Este aztán átugrottunk az Uránia moziba (gyakorlatilag 5 percre van tőlünk gyalog, a Duna csatorna másik odalán). Az Uránia amúgy egy csillagvizsgáló, de egy kis mozi is van benne, ahol csak egy filmet játszanak egyszerre. A Benjamin Button különös élete c. filmet néztük Brad Pitt és Kate Blanchet főszereplésével. Anélkül, hogy elárulnám, hogy miről szól, annyit mondok csak, hogy érdemes megnézni, nagyon jó film, nem hiába kapott 8,3 pontot a 10-ből az IMDB-n... megrázó, és elgondolkodtató egy film. Amikor vége lett, és felgyúltak a fények a teremben, hallgatott az egész mozi... mintha senki nem szeretné megtörni azt a pillanatnyi, meghitt csendet. Robi barátom mondta, hogy talán még a Mátrix-nál tapasztalt hasonlót... Kíváncsi lennék nagyon, hogy vajon mi járt a többi mozizó fejében akkor? Volt biztosan, aki meghatódott, volt akiben régmúlt emlékek elevenedtek fel, volt biztosan, akinek a szerettei jutottak eszébe, hogy "milyen régen beszélgettem már anyukámmal?", volt, aki arra gondolhatott, hogy mit kellene megváltoztatni az életében, és biztosan volt olyan is, aki pusztán örült hogy vége van, és végre kinyújthatja a lábait. Bennem több gondolat keringett, úgy éreztem, hogy végre találtam még egy filmet, ami picit más perspektívából világít rá az "élet nagy dolgaira". Annak ellenére, hogy elég szájbarágósra sikeredett, azért a hatását elérte nálam is. Valahogy ilyen filmek után mindig úgy érzem, hogy egy picit bölcsebb vagyok, mint előtte, de legalább is tanultam valami fontosat, ezért hálás vagyok a filmet készítőknek... több ilyen jó film kellene. Ahogy a zeneiparban, a filmkészítésben is elsősorban a tömegek szórakoztatása a cél... lehet, hogy meg sem ismerjük ezt a filmet, ha nem egy bizonyos Brad Pitt a főszereplő benne...

Vasárnap aztán főzőcskéztünk, csicseriborsós paradicsomlevest és spenótot csináltunk, Zsófi órákon át vasalt, vagy két hétre elegendő inget... aztán megnéztünk egy buta filmet (a változatosság kedvéért), este pedig a Visagistin-es fotóit néztük végig, válogattuk ki, és javítottuk fel PS-pal, hogy jól mutassanak majd a fotóalbumban. :) Semmi extra, csak a színegyensúlyt finomítgattuk, illetve ahol zajosak voltak a képek, ráeresztettünk egy zajcsökkentést, meg egy két nem odaillő dolgot kimontíroztunk. Érdekes, hogy néhány ilyen apró mozzanat mennyit jelent a fotó összbenyomását tekintve.
 

Back to work. :D :) :D :) :D :)

Sziasztok,

Kiraktam jobb oldalra egy szavazást: bűn-e fotóinkat Photoshop-pal manupilálni?

Számomra a válasz egyértelmű, de kíváncsi lennék mások véleményére is! Nosza, szavazzatok :)

Gábor

Sziasztok,

Ismerős, ugye? (mármint nem Zsófi, hanem a fotón látható probléma :) )

Nem lenne rossz a fotó, de a megvilágítás hátulról jön, ezért az előtér tök sötét, a vakut pedig nem használtuk. Azonban lehet segíteni a dolgon: először is, ráeresztünk egy noise reductiont (érdemes keresni a neten kifejezetten noise-reduction plugin-t, azok sokkal jobb munkát végeznek, mint az alap noise reduction):

Mindjárt, más. Majd következik egy ügyes trükk: a photoshop segítségével könnyedén kijelölhetjük a fotó sötét részeit: Select / Color range menüpont, majd válasszuk a shadows-t. Ezt követően, amennyiben nem vagyunk megelégedve a kijelölés pontosságával, a SHIFT lenyomása mellett, a lasso-tool (vagy egyéb kijejölő eszköz) segítségével finomíthatunk a kijelölésen - én ezzel nem nagyon szórakoztam, lévén időigényes, de azért arra figyeltem, hogy csak Zsófi legyen kijelölve. Ezt követően a változtatások, amiket eszközölünk, csak a kijelölt részen fognak változtatni! Növeljül a fényességet (Image/Adjustment/Brightness - contrast...): 

Azért volt szükség a noise reduction-ra, hogy a világosabbá tett részek ne legyenek annyira zajosak. Egész jó lett, szerintem. Majd, hogyha még van kedvünk kicsit játszadozni (elég fakó még mindig az előtér), akkor az Image/Adjustments/Color balance... menüpontban állíthatunk a színek összetételén. Lévén a fotón naplemente van, én a vörös és a sárga színeket élénkítettem, hogy jobb legyen az összhatás. Íme:

És máris van egy szép fotónk, ami akár előhívásra is alkalmas! Mindössze pár perc elég a fenti módosítások elvégzésére, és máris van egy szuper fotónk! :)

Igyekszem a hasonló tippeket - trükköket rendszeresen megosztani a blog-ommal, egyrészt magam számára (hogy ha elfelejtenék valamit, legyen honnan puskázni :) ), másrészt az ide tévedő kedves látogatóknak, akiknek szeretném megmutatni, hogy milyen hasznos kis eszköz is ez a Photoshop.

Szép napot mindenkinek: G

Szevasztok,

Nem tetszett igazából a régi skin, túl világos volt, és az oldal helykihasználása sem volt tökéletes, csak középen egy vékony csíkban jelentek meg a bejegyzések. Mindenesetre nem egyszerű egy saját skin-t gyártani, ennek a mostaninak az alapja a "Grey swirl" séma, amit aztán személyre szabtam, a színeket, a fejlécet, és az elrendezést is, a saját ízlésem szerint. Szerintem nem lett rossz. :)

Azért csináltam egy print screen-t a régi skin-ről, hogy megmaradjon emlékbe :) .

Szép estét mindenkinek: G, a skinmágus