Becsben Bécsben

Kedves Werus, köszi szépen az award-ot, immár a másodikat! Igyekszem majd a címnek megfelelően folytatni blogger tevékenységemet! 

Jómagam nem küldöm tovább a díjat senkinek, de cserébe megpróbálok összeszedni magamról 7 személyes dolgot:

1. Reggelente nyomok 60-70 fekvőtámaszt

2. Fanatikus Michael Schumacher rajongó vagyok

3. Nem tudok 8 előtt felkelni

4. Nem tudok 11 előtt lefeküdni

5. Végignyomtam az eddig megjelent összes Monkey Island játékot.

6. Imádok fotózni, és megörökíteni a pillanat különlegességét

7. Ahelyett, hogy az Élet Fontos Dolgaival foglalkoznék, azon gondolkodom, hogy miért nem foglalkozom az igazán Fontos Dolgokkal...

Olvasom, hogy megbetegedtél, úgyhogy jobbulást!!!

PS: Szerintem szuper, hogy megváltoztattad a blogod címét.

Gábor

Ma munka után színházban voltunk, az English Theatre-ben néztük meg a God of Carnage c. darabot. Nem értettem mindent pontosan, de lehetett követni a sztorit, két szülőpárról szólt, akiknek a fiai összeverekedtek a suliban. A szülők megpróbálták civilizált lények módjára lekezelni a szitut egymás közt, és levonni a konzekvenciákat, de eléggé elfajult a beszélgetés, átment személyeskedésbe, vitázásba :) A darab végére mindenki lerészegedett és darabokban hevert a lakás... :D

Vicces volt... a mondanivalója még nem tudom, mi, majd elgondolkodom rakta...

Ezt leírom, mert felbosszantott a dolog. Tipp: ha átállítod a gmail-es account-odat, hogy https protokoll-t használjon, a notifier nem fog működni addig, amíg le nem töltesz hozzá egy patch-et az alábbi linkről:

http://mail.google.com/support/bin/answer.py?answer=9429

Nájt:

G

Múlt hétvégén elmentünk a bank által rendezett bálba!

Azt kell mondjam, hogy: ejha, megadták a módját... válság ide, vagy oda, nem semmi pompa és fényűzés volt. A bécsi tanácsház dísztermeiben volt a happening, volt nyitótánc, nyitóbeszédek (a legnagyobb kutyák is ott voltak, és még a város polgármestere is), essen iszom, dínom dánom. Sok ismerőssel összetutottunk, régi lízinges kollégákkal is, no meg bankosokkal. Kicsit dumáltunk, táncoltunk, iszogattunk, jópofa volt. Végülis jól éreztem magam, bár nem szeretem az ilyen helyeket, mert általában csak arról szól az egész, hogy megmutassa az ember magát, hogy milyen szép, okos, boldog, sikeres és gazdag. Na mi nem ezért mentünk, és azért hálistennek a kollégáink legnagyobb része sem, így egész jól alakult az este. :) Olyan 1 körülre elfáradtunk a sok szaladgálásban és hazataxiztunk.

Sajnos Zsófi picit megfázott, valószínűleg ott, vagy fene se tudja. De most már lassan kigyógyul megint... november óta ez már a harmadik megfázása, bár a legenyhébb is, csak orrfújással jár, semmi egyébbel, de azért remélem, hogy most már rendbejön, és nem is lesz egy jó darabig beteg.

A héten felállítottam egy új personal best-et, szerdán lefutottam 10 km-et kerek 1 óra alatt, ami 6 perces átlag, ezt ilyen hosszú távon még nem sikerült eddig elérnem, mindig fölötte voltam, de most végre megvolt. Úgyhogy itt az ideje szerintem, hogy hosszítsak a távon, mondjuk 12-re. Sajnos manapság a Prater-ben nem lehet futni, nem is a hideg, hanem a hó/jég miatt... ugyan a Hauptalle le van takarítva, de az beton/aszfalt, egyszer futottam rajta, és érezhetően szétszedte a térdemet/derekamat. Szóval marad a konditerem, amiért ugyan fizetni kell, de a futópadon minden fájdalom nélkül futok egy órát, szóval tényleg szuper.

Munka, munka.... ja igen, már kerek egy hete van egy új kollégánk, egy magyar gyakornok srác. Itt diplomázik Bécsben, és a féléves gyakorlatát nálunk tölti. Értelmes, jó fej gyerek, csak hiányoznak a banki alapok még neki, de láthatóan hamar bele fog tanulni a dolgokba.

Csütörtök este lementünk munka után (vagyis igazából közben, fél ötkor :) ) sörözni a két osztrák kollégámmal!!! :))) Szuper volt, én végül is boroztam, mert nem volt kedvem sörözni, beszélgettünk, ki hogy érzi magát, milyen a hangulat. Sajnos, az a bajom, hogy ők eléggé negatív beállítottságúak a dolgokkal kapcsolatban, ami érzem, hogy engem is egyre inkább lehúz. Mindig arról van szó, hogy milyen szar az egész, semmi nem működik úgy, ahogy kellene, hülye a menedzsment, hülyék a rendszerek, csak mi vagyunk tökéletesek... :) Na ja. :D Igyekszem nem komolyan venni a kommentjeiket, és a saját pozitív hozzáállásommal folytatni a munkámat. Még az is lehet, hogy a közeljövőben meg fogok tanítani pár lízinges embert ad-hoc reportokat készíteni a rendszerünkben! :) Nagyon szívesen, legalább csinálok végre valami értelmeset. :)

Na ennyi, jövő hétvégén végre megyünk haza, disznóvágás lesz! Juhéj :)

Mindenkinek kellemes vasárnap estét és kitartást az új héthez!

Gábor

Hát elérkezett a 2010-es év is.

2009-ben a szokásommal ellentétben nem is zártam igazából le magamban az évet, nem vetettem számot, holott nagyon sok minden történt. Most ezt igyekszem bepótolni:

Az új munkahely jelenti a legnagyobb változást, ahol ugyan már több, mint fél éve dolgozom, de még mindig nem szoktam meg, és még nagyon újnak érzem. Meglátjuk, mikor lesz olyan érzésem, mint a leasing-nél, hogy igazán otthon érzem magam. Talán már idén? :)

Tavaly rengeteg helyen jártunk Zsófival, nem is tudnám feleleveníteni, ha nem lenne egy jó kis fotóarchívumom. :) Szóval: Balaton (körbebicajoztuk), Budakeszi vadaspark, Pörbölyi nemzeti park, Toscana, Mikulov, Hungaroring (gokartozás), Schneeberg, Salzburg/Werfen/Hallstatt, Eger, hogy Bécset és Budapestet ne is említsem, mert azért ott is kirándultunk és kultúrálódtunk  párszor. :)

Mindemellett most már több, mint fél éve rendszeresen futok, ami kb. heti 2 alkalmat jelent. Manapság már több, mint 10 km-t, ami kb egy óráig tart. Nyár elején 2 km-rel kezdtem. :) EZ jó dolog, igyekszem idén is megtartani ezt a jó szokásomat, egyszer már futottam is.

Ezzel párhuzamosan említem meg, hogy amióta új munkahelyem van, és futok, nem voltam beteg! :) Hogy mi az ok-okozati viszony a dolgok között, azt nem tudom, de úgy tűnik, hogy az egészségem szempontjából valamiért jót tett ez a változás...  lehet, hogy a menza, ahol mindennap van leves, saláta, és lehet mindig vega meg húsos főételek közül válogatni, így kiegyensúlyozottan lehet kajázni... nem úgy, mint előtte... voltak hetek, amikor billás szendvicsen meg mirelit-kaján éltem... leginkább arra gyanakszom, hogy a sok apróság együttes hatása ez a jelenlegi egészséges periódus. Ja, és minden nap iszom egy zöld teát, lehet, hogy ez az ami fitten tart... :))) Esténként 1-1 pohár bort is lecsúsztatok, többé kevésbé rendszeresen.

Hogy negatívumot is említsek, a zongorázás eléggé a háttérbe szorult tavaly, volt, hogy hónapokig nem zenéltem, nem hogy fejlődtem, de inkább visszafejlődtem... kb. egy fél új dalt tanultam meg... Az utolsó zenémet még 2008 nyarán írtam... idén igyekszem ezen a téren ismét fejlődni, legalább a korábbi szintre érjek vissza.

A másik dolog, hogy az iPhone programozással sem jutottam előrébb, az alapok elsajátításánál egyelőre megakadtam, egyéb elfoglaltságaim mellett egyszerűen ez már nem fért bele. Napi 2-3 órát kellene ezzel is foglalkozni, de ez lehetetlen egyelőre. Pedig van 2-3 újszerű ötletem, amit szerintem vennének, mint a cukrot... :) Remélem majd lesz időm valamikor elmélyülni ebben a témában is.

Sokáig tudatosan nem írtam semmit a Schumacheres témáról, mert nyáron nagy volt a fejreesés, de most már ki merem jelenteni, hogy nagy valószínűséggel tényleg visszatér a Schumigyerek!!! :) Hát, ennek nagyon örülök, ismét felgyulladt bennem is a láng, már alig várom az első szabadedzést, amikor a Schumi mindenkit le fog alázni, hogy csak úgy nézünk... :)))) a pozitív fejleményeknek apropóján meg is rendeltünk tesómmal négy darab Gold2 jegyet a hungaroringi futamra, tavaly is akartunk már menni, de azért a Kimi annyira nem hozott tűzbe minket... apropó, január 31-ig akciósan, majdhogynem feleáron lehet a GOLD tribünökre jegyet venni, szóval hajrá hajrá, aki már most biztos benne, hogy kimegy, az csapjon le rá, mert nem mindegy, hogy 200 vagy 400 EUR az a fránya ülőhely...

Amúgy valamikor november közepén volt egy álmom, a 2010-es első szabadedzésről, amit a DSF-en néztem, és ott hirtelen feltűnt a Schumi, mindenki nagy meglepetésére, és persze toronymagasan legyakott mindenkit, még a Nico-t is... kíváncsi vagyok, mi fog ebből megvalósulni... az biztos, hogy velem együtt rengeteg rajongó álma vált valóra azzal, hogy ő visszatér, és hogy ez igazából a nyári malőr után nem történhetett másképp... így volt megírva... :) Viszont a realitások talaján maradva azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem azért kell a Schuminak pár futam, amíg visszaszokik, de biztosan fog futamokat nyerni, és kis szerencsével akár világbajnok is lehet. :)

Terveim 2010-re: :)

 - Egészségesnek maradni
 - Lefutni a félmaratont áprilisban
 - Körbetekerni ismét a Balatont
 - Finnországba szeretnénk ellátogatni a nyáron, Zsófi barátnőjéhez, remélem összejön
 - Blu-Ray meghajtó, hogy archiválhassam a csomó zenecuccomat :)
 - Egy 256 Gb-s SSD meghajtó, hogy a fránya VSTI-k gyorsabban töltődjenek be a memóriába (ennek előfeltétele, hogy visszaszokjak a rendszeres zenélésre)
 - A hab a tortán az lenne, ha szakmailag is sikeres évet tudnék zárni, ez kemény dió lesz, de megteszek minden tőlem telhetőt ennek érdekében.
 

Egy valamit fogadtam meg, mégpedig azt, hogy ezentúl 9-re bejárok dolgozni... :))) azért nem megyek fejjel a falnak, ha ez mégsem sikerülne :D

Na csaó mindenkinek!

G

...nem történt a héten, leszámítva talán azt, hogy kedden itt ünnepnap van, azt hiszem a szeplőtelen fogantatást ünnepeltük... ejj, ezek a naív osztrákok még hisznek a mesékben... :) Még hogy szeplőtelen fogantatás... :D   Mindenesetre ma olyan fura érzésem van, hogy már péntek van, mert inkább olyan szerdai feeling-em van, de hát azért nem panaszkodom.

Tegnap elbúcsúztattunk egy lengyel kollégát, Wojteket, visszamegy hazájába a családjával, Zsófi is eljött velem, így megismerhette a srácokat és a csajokat, akikkel együtt melózok. Annyira belelkesedett, hogy kötelező jelleggel el kell vinnem a január közepi BACA-bálra is... mivel szeretné, ezért elmegyünk, és jól érezzük magunkat, de sajnos tele vagyok előítéletekkel az ilyen bálokkal kapcsolatban. Frakk, csilli villi, walzer, small-talking, blablabla szerintem az egész. De remélem pozitívan csalódok és bulizunk egy jót... mint ahogy múlt héten csütörtökön is. :D Lassan kezdek feloldódni az új közegben, és hozom a jól megszokott formámat... :) igazán jófej srácok és csajok az itt dolgozó külföldiek, azt kell, hogy mondjam... csak sajnos az a fránya angol, az a mai napig okoz nehézségeket, de fejlődőképes vagyok. Nem a munkában, hanem a mindennapi beszélgetésben vannak néha gondjaim, leginkább, hogy nem értem pontosan, hogy miről van szó, ilyenkor leginkább okosan nézek és hümmögök... :) rossz szokásom ez, tudom, igyekszem leszokni róla. :)

Még annyi, hogy múlt hétvégén Hajóson voltam otthon, disznóvágás volt, illetve a papa 81 éves lett, őt is felköszöntettük annak rendje és módja szerint.

... és immár másodszor léptem át a 9 km-es küszöböt, ma 9,5 km-et futottam 59 perc alatt, ami 6:12-es átlag. Bár nem időre mentem, csak az volt ma a lényeg, hogy teljesítsem a távot, mégis javítottam egy picit az eddigi legjobbomon, beállítva egy 6:12-es átlagos időt kilométerenként. Ez amúgy annyira nem gyors, de egy órán át bírni szerintem már teljesítmény. :) Jó lenne felfeljődni 10 km-re, és beférni 1 óra alá! Az 6 perc alatti kilómétereket jelentene, ami nekem egy bűvös határ, rövidebb távon (6 km) már sikerült elérni, de azért még jó pár hétig el fog tartani szerintem, amíg meglesz. Pláne mert egyre hidegebb van, és ilyen időben nehezebben megy a futás, mint mondjuk egy kellemes kis 20 fokban. Na ha most húsz fok lenne, jobb időket futkosnék szerintem. De majd lesz olyan is, csak ki kell várni.

Na mára ennyi, jó éjt mindenkinek:

G

Hangozhatott volna az utóbbi napokban a tőzsdéken szerte a világon. Ugyanis felmerült a gyanú, hogy a közvélemény szemében a világ egyik leggazdagabbnak hitt országa, Dubai, fizetési problémákkal küzd. Hogy az egészből mi igaz, illetve mi nem, azt nem tudom, de általában az emberek úgy vannak ilyenkor, hogy mindennek van valami igazság alapja, és "jobb félni, mint megijedni" alapon biztosabb befektetési-vizekre eveznek... véleményem szerint nagyon érzékenyek manapság a befektetők, szinte pánikszerűen reagálnak bizonyos hírekre, ami meglehetősen veszélyes. Ez számomra azt jelenti, hogy ők sem tartják megalapozottnak az elmúlt hetekben-hónapokban bekövetkezett eszement emelkedéseket, és attól tartanak, ill. arra várnak, hogy bekövetkezzen a következő krach, aminek a kirobbantásához elég lehet akár egy szikra egy ilyen környezetben.

Kíváncsian várom a fejleményeket.

Szevasztok,

hogy kicsit feldobjam a hangulatot, felsorolom a legpoénosabb keresőkifejezéseket, aminek a segítségével eleddig az oldalamra keveredtek a Mélyen Tisztelt Internetezők. Werus ill. Gábor is szokott a tárgyban értekezni, így gondoltam beállok a sorba... :)

Sajnos most látom, hogy az adatbázis csak az elmúlt 30 nap találatait őrzi meg. :( kár, volt pár nagy poén már korábban is, de elfelejtettem őket. No sebaj... 

Top 3 az elmúlt 30 napból:

1. Ülve kibuggyan hasa
2. Elemér a strandon
3. Váci Eszter barátja       (eddig próbáltuk titkolni... :) )
 

G

Azt kívánom annak a Kedves Úriembernek, ill. Úrihölgynek, aki kilopta múlt héten a pénztárcámból az összes papírpénzemet (kb. harmincezer forintot), hogy: LEGYÉL BOLDOG VELE TE KIS KÖCS**! Remélem hasznos dolgokat veszel rajta Magadnak. Én a helyedben análpumpát vennék Neked, amit természetesen rögtön ki kellene próbálnod, hogy megtudd, mennyire kellemes dolog az, ha focilabdányi szorulás van a seggedben! 

A tanulság kedvéért azért leírom, hogy - véleményem szerint - hogyan történt a dolog. Elmentünk kávézni ebéd után legkedvesebb exkollégáimmal az I. kerületben (Bp-n). Én csak úgy magam mellé ledobtam a dzsekimet, benne a telefonommal és a pénztárcámmal... beszélgettünk... egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy egy pár leől a melletünk lévő asztalhoz (A kabátom is azon a részen volt ledobva), majd kb. 1 perc múlva rögtön távozik. Ez gyanűs volt, nem értettem, hogy miért mennek rögtön. Meg is tapogattam a kabátomat, de mivel sikeresen kitapogattam a pénztárcámat és a telefonomat is, nem törődtem tovább a dologgal... aztán fizetéskor esett le az állam - ez már vagy 10 perccel később volt-, amikor is láttam, hogy hiányzik a pénzem. Szerintem egy ügyes mozdulattal két ujjal benyúlt a zsebembe, kitapogatta a kp-t, és kihúzta, aztán mentek is...

Ennyi a sztori. Már túlléptem rajta, csak gondoltam megörökítem :)

Legyetek résen!

Gábor

Szevasztok,

olyan szerencsésen alakultak a dolgok az elmúlt két hétben, hogy ismét kaptam pár nap szabit. Ezúttal Magyarországra vettük az irányt, és eltöltöttünk egy 4 napos wellness hétvégét Egerben. Eger csodálatos hely, és bár már jártam ott, nem emlékeztem arra, hogy mennyire hangulatos kis város!

A Hotel Egerben szálltunk meg, ami egy régi szockó hotel, és óriási, rengetegen voltak, ráadásul a wellnes részleg nyitott az egriek számára is, és esténként hatalmas forgalom volt, meg babúsztatás, meg úszósuli, miegymás, szóval le kellett tennem a jó kis masszázsok utáni úszásról... de legalább szaunázni lehetett rendesen.

Pénteken várost néztünk egész nap, jártunk a Bazilikánál, a belvárosban sétálhattunk, megnéztük a templomokat, a Dobó teret, és natürlich a várat. Este aztán kaptunk egy-egy masszázst, majd én szaunáztam, és futottam egy jó 40 percet a fitness teremben (nem körbe körbe, félreértés ne essék, természetesen a futópadon :) ).  A vacsi isteni jó volt, svédasztalos, persze végigkóstoltam minden finomságot.

A szombat reggelt a Líceumban kezdtük, felmentünk a csillagászati múzeumba, megnéztük a Camera Obscura-t, ami nagyon érdekes volt: ez egy kis szerkezet egy a főiskola tetején lévő toronyban, aminek a segítségével a várost lehet kémlelni. Állítólag az első megbízó egy arisztokrata férfi volt, aki a feleségét figyeltette vele. :) Aztán bementünk a varázsszobába is, ahol mindenféle fizikai kírésleteket lehetett kipróbálni. Ez is nagyon tetszett. :) 

Aztán felkerekedtünk, elkocsikáztunk Szilvásváradra, de kerültünk egy kicsit, mivel a hülye GPS programom nem ismerte a 25-ös utat, így néhány kis falun át keresztül közelítettük meg a Szalajka-völgyet. Megnéztük a fátyol vízesést, majd felmáztunk az ősember barlanghoz is. A jó kis túrát egy füstölt pisztráng elfogyasztásával fejeltük meg, amire részint visszafele úton, részint a Hotelban került sor. Aztán a kötelező masszázs - szauna páros után gyors vacsi következett, majd felmentünk a várba, ahol a múzeumok éjszakája keretében több érdekes program is volt: részt vettünk a fáklyás vezetésen a kazamatákban, majd jelentős mennyiségű forralt bor elfogyasztását követően megnéztük a vár állandó kiállítását, ezt követően pedig a tűzijátékot is. Sikerült pár  csodaszép éjszakai fotót is lőnünk a belvárosról.

Harmadnapon felkerekedtünk, Szépasszonyvölgyben beszereztünk egy pár hónapos borkészletet :), majd a lovak közé csaptunk, de még tettünk egy kis kitérőt Gödöllőben, megnéztük a Grassalkovics Kastélyt. Sajnos a kert és a park fel volt túrva, de maga a belső rész az szép volt nagyon.

Búcsúzól a legjobb fotók:

Szevasztok,

Két hete hétvégén Petráékkal voltunk Salzburg környékén kirándulni, a hosszú hétvége erejéig. Első nap Salzburgot városnéztük meg, sajnos az idő kalap kaki volt, alig látszódtak a várost körülölelő dombok. Ennek ellenére varázslatos helynek tűnt, de gondolom napsütésben sokkal inkább az. Megnéztük tehát a Mozart házakat (a szülőházát, és a Mozart család lakóházát - bár igazából alig lakott ott a kis Mozart, szinte mindig úton voltak). Megnéztük a templomokat is, majd felmentünk a várba, ott is körbevezettettük magunkat. Sikerült aztán amikor már sötétedett néhány szép fotót készíteni:

Egy kis Nordsee-s vacsi után aztán útbavettük Werfent, ami még egy óra volt kocsival. Hálistennek a jókis iPhone-os GPS-em jól működött, és odataláltunk szerencsésen a szálláshoz. Egy csodálatos "kis" parasztházban laktunk egy falu melletti dombon.

Másnap nem mentünk messzire, a környék nevezetességeit fedeztük fel: megnéztük a werfeni jégbarlangot, meg a várat. Hálistennek ezen a napon már sokkal jobb idő volt, így láttunk valamit a környező hegyek szépségéből. A várban még megnéztünk egy madárreptető show-t, aztán mentünk vacsizni a faluba. Azaz mentünk volna, mert amikor leértünk a várból a parkolóba, kiderült, hogy Endre fennhagyta a hátizsákját! Nosza, mi fiúk beültünk a kocsiba, és Endre felhajtott a várba az oda vezető, egysávos gazdasági úton... nagy mákunk volt, hogy nem, jött senki szembe! Aztán amíg ő a vár bejáratánál parkolt, én felszaladtam, hálistennek meg volt még a táska, és nem hiányzott belőle semmi. Aztán ahhoz, hogy meg tudjunk fordulni a kocsival, Endrének meg kellett ostromolnia a várat: behajtott a főkapun, majd bent megfordult, és úgy mentünk le :) Szóval ha olvasnátok valahol, hogy "...két magyar huligán elfoglalta a Werfeni várat...", na azok mi voltunk. :) 

Harmadnap aztán irányba vettül Hallstatt-ot. Sajnos ide a Petráék már nem tudtak jönni, mert induláskor történt egy kis baleset, és leszakadt a vezetőoldali visszapillantójuk, így jobbnak látták, ha inkább rögvest haza veszik az irányt, ami szerintem helyes döntés volt, úgysem tudtak volna a vásorka szépségére koncentrálni. Szóval, miután hiába próbáltunk így vasárnap délelőtt (ráadásul a nemzeti ünnepnap előtt) szerelőt találni, elváltak útjaink... Hallstatt valami gyönyörű szép egy hely, aki ott jár a környéken, mindenféleképpen kerüljön arra: egy kis, hegyekkel övezett tavacska partján található kisvárosról van szó. Brutálisan szép. Íme egy-két fotó kedvcsináló gyanánt:

Az eredeti terv szerint a sóbányába mentünk volna be, de mivel szép volt az idő, inkább a hajókázást választottuk, illetve a sétálgatást. :) Este aztán vacsi közben még megterveztük a hétfői kirándulós programot, és imádkoztunk, hogy jó idő maradjon.

Reggel amikor elbúcsúztunk a szállást adó nénitől, még nagyon ködöv volt az idő. Kb. fél óra autóút következett, fel a hegyek közé Werfenweng-en keresztül Werfenau-ba. Valami csoda folytán mire odaértünk felszállt a köd és kisütött a nap! Csodaszép látvány tárult elénk:

Aztán felmentünk az Elmauer Alm-hoz, kb 1,5 óra volt fel, és kicsit kevesebb lefelé. Nem hiszitek el, de hóban nyomtuk felfelé végig, volt ahol térdig ért. :) Jól elfáradtunk, az biztos, de a kilátás kárpótolt minket: el lehetett látni egészen az Alpok fő-vonulatáig:

Miután leértünk már indultunk is vissza Bécsbe, kb. hat körül érkeztünk meg, szinte végig szakadt az eső, alig lehetett valamit látni az autópályán, de hálistennek jó tempóban, szerencsésen hazaértünk, és ismét hálát adhattunk Istennek, hogy nem a hegytetőn kapott el minket a zuhé.

Mellesleg megjegyzem, hogy Zsófi szervezte egyedül az egészet, és nagyon jó lett, szuper helyeken jártunk, és - leszámítva azt a kis malőrt a visszapillantóval - tökéletes hosszú hétvége volt! :)

Végre hétvége van, összeszedtem magamat, hogy megint beszámoljak a múlt hetek történéseiről.

Stílusosan talán úgy kezdhettem volna ismét, hogy továbbra sem változott a helyzet, bár vannak jobb napok, de az ritka, leginkább sok a munka, és túlórázom. Múlt hétvégén még vasárnap is be kellett mennem, letesztelni a budget tool-unk legújabb verzióját. A teszt legalább jól sikerült, nem találtam újabb hibát az excelben, viszont az országok adatbevitelében annál többet, szóval legalább ennyi előnye volt a dolognak, hogy kibukott néhány apróság, és fel tudtuk hívni az országok figyelmét ezekre.... Kedden jönnek az új budget-ek, már most összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy mennyi szart kell majd megint kitúrnunk.... de hát ez gondolom természetes egy új rendszer bevezetésénél.

A munkát leszámítva is történtek izgi dolgok, leginkább a hétvégéken: két hete otthon voltam Hajóson, otthon volt az egész család, beleértve Helgáékat és Petrát is. Mivel Robi épp Törökországban "dolgozott" :) , én vittem le Helgát, Emmát és Ádit. Semmi gond nem volt az úton, extra óvatosan vezettem, így szerencsésen megérkeztünk. Segítettem picit apunak fát behordani, de leginkább pihentünk, forma1-et néztünk, kitakarítottam a kocsimat belülről, meglátogattuk a hajósi mamáékat, ilyesmi... szombat este tekertem még a szobabiciklin 1 órát, 22 km-t, az nagyon jól esett. Kellemesen eltelt ez a pár nap.

Vasárnap rögtön ebéd után indultam, hogy lehetőleg időben érjünk még Werusékhoz. :) (Juhéjj, épp most kisütött a nap egy pillanatra... már napok óta nem láttam :) ) Olyan négy körül érhettünk oda, hozzájuk az Arany János utcába. Körbevezettek minket Marcival a lakásban, ami óriási, majdnem 100 négyzetméter, és szépen fel van újítva. Aztán leültünk a konyhában, beszélgettünk, bepótoltuk az utóbbi több, mint két évet :) már amennyire be lehet pótolni. De kellemes volt, Se Vera se Marci nem öregedett szerintem egy évet sem, és volt finom muffin, és valami túrós valami aminek már nem tudom a nevét, de nagyon ízlett. Werus olyan jófej volt, hogy még csomagolt is muffint, azt ettem a kávéhoz a hét elején. :) Mégegyszer köszönjük így utólag is a meghívást Nekik!

Aztán rohantunk tovább - ez a folyamatos rohanás :) - Boban és Marko Markovic koncertre. Ez a művészetek palotájában volt, és Petrával és Endrével mentünk. Ők apa és fia, és van egy fúvós zenekaruk, és fújják, mint az állat. Ők ketten trombitáznak, még mellettük van három trombitás, és egyéb fúvósok, valamint dobosok is. Néhány dallamot felismertem, pl. amit azt a szerb népdalt, amit Rúzsa Magdi énekelt a Megasztár egyik döntőjében... Volt egy dal, ami a Sligovicáról szólt, egy másik a Wisky coca-cola-ról, de azért - gondolom - mélyebb értelmű dalok is lehettek közöttük...  csak gondolom, mert leginkább szerbül nyomatták... ami a zenei élmény mellett megmaradt bennem, az az iszonyatos hangerő. A végére már úgy csengett a fülem, mint az állat, már csak zörejeket hallottam. Viszont a MüPa gyönyörű, és egy hatalmas orgona van a koncertteremben, egyszer szívesen meghallgatnám Varnus Xavér-t ott improvizálni.

Múlt héten még iszonyú jó idő volt, egyik nap 26 fok volt a Freyung-nál, amikor ebédelni mentünk a kollégákkal... a hétvégén is, Bp-n (mert szombaton ott voltunk) meg Bécsben is kellemes idő volt, így nehezemre esett dolgozni. De legalább szombaton egész nap pihenhettem! Péntek este ráadásul találkoztam Kicsák Zolival, Gabival és Diával, iszogattunk, és megnéztük a Magyar-Olasz U20-as meccset, amit ugye megnyertünk! Szuper hangulat volt a Bonnie-ban, és kellemesen el is beszélgettünk, rendben volt.

A héten aztán hirtelen megjött a hideg idő. Napok alatt 4f ok körülire hűlt le a levegő, és legnagyobb megrökönyödésünkre egyik nap - ha jól emlékszem, csütörtökön - havazott is már... durva, nem? Egyik héten még megsül az ember, a másikon meg megfagy. Katasztrófa! Remélem jövő hétvégén jobb idő lesz, mert megyünk Salzburgba kirándulni Petráékkal! Egészen pontosan Werfen, Hallstadt és Salzburg a cél, majd fotós beszámolót írok róla.

Nna, azt hiszem ennyi... Hajrá Vettel! :)

Múlt héten szerdán Váci Eszter koncerten voltunk! A bécsi Collegium Hungaricum kávézójában (amit egyébként stílusosan Pilvax-nak hívnak) lépett fel Jazz kvartett-jével, és a lemezéről adtak elő dalokat. Aki nem ismerné, annak elárulom, hogy a Jazz+Az énekesnője volt, többek között a Csepp a tengerben c. dalt énekli, emellett azt hiszem Bery-vel  énekeltek egy duett-et (Egyedül). A Váci Eszter Jazz Quartet 2002-ben alakult meg, és tényleg igényes jazz zenét játszanak, nagyon széles repertoárjuk van.

Nagyon kellemes volt a koncert, az elején angol jazz-számokat adtak elő, majd a lemezről szinte az összeset. Közben lehetett enni-inni, jómagam egy igen jófajta Cabernet Savignon-nal alapoztam meg a hangulatot. :)  Engem igazából akkor kezdett el megérinteni a zene, amikor Eszter magyarul kezdett el énekelni, gondolom azért, mert az angolt annyira nem értettem... ismét meg kellett állapítanom, hogy csodaszép hangja van, és nem véletlen, hogy Magyarország egyik legjobb, ha nem a legjobb énekesnője. A hangját mindemelett 1000 közül fel lehet ismerni.

Koncert után természetesen meg lehetett venni az albumot, és a családias hangulatra való tekintettel Eszter dedikálta is a CD-ket, igazán jó fejnek tűnt, teljesen normális volt, nem éreztem rajta semmi beképzeltséget, vagy hogy el lenne szállva magától... pedig ha valaki, akkor ő joggal tehetné...

A bejegyzésem címe az, amit a CD borítójára írt kérésemre... :)

Csak hogy változatosan kezdjem: a múlt hét szinte csak és kizárólag a munkáról szólt... egyik nap éjfélig voltam bent, ami közelíti az egyéni rekordomat, amit még az otthoni cégnél állítottam fel... az emlékeim szerint fél egy volt. Rengeteg munka volt, és sok problémába ütköztek az országok, és sokan hívogattak, több problémamegoldó konferencia-beszélgetésen kellett részt vennem. Egyik nap, azt hiszem szerdán 5 ország CFO-jával ill. controllerével egyeztettük a technikai dolgokat: Ukrajna, Lettország, Csehország, Magyarország és Kazahsztán voltak ezek... így munka után, amikor sétáltam haza, végiggondoltam, hogy igazából milyen ügyes vagyok, és milyen jól mentek a telefonbeszélgetések is, mert gyakorlatilag mindenkinek tudtam segíteni. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy országonként rendszerint visszatérő problémákról van szó, de mégis, azért büszkeséggel töltött el egy pillanatra, hogy így röpke 3,5 hónap munka után olyan szintre fejlődtem, hogy egyenrangú félként tudok "tárgyalni" a kollégákkal. A sok telefonos és emailes egyeztetés következtében azonban a saját munkám nem haladt, így sokat kellett túlóráznom, ill. az országok helyett bizonyos dolgokat megcsinálnom (aki értetlenkedtek, azoknak felajánlottam balek módjára, hogy na jó, akkor majd Gabika megoldja... meg is oldotta, de pár hajszála meg is őszült bele... :( ).

A hét mérlege alapvetően mégis pozitív, mivel a főnököm - a problémák ellenére - nagyon jó fej volt, amikor egy-két ország felemelte a hangját, hogy "mit kontárkodnak már itt ezek a hülye Bécsiek", akkor megvédett minket, és meg is dícsért, többször is, hogy milyen jól végeztem a munkámat, ahhoz képest, hogy teljesen új vagyok, és ismeretlen rendszerrel kellett dolgoznom. Mindemellett kaptam Oroszországból a support-tevékenységemért egy jófajta üveg vodkát (Russian Standard), valamint egy tábla csokit egy helyi kollégától, egy muffint szintén ugyanattól a kollégától, illetve narancsos kekszet egy másiktól... :)))

Látták, hogy mennyit dolgozok, és mennyi energiámba kerül a sok egyeztetés, és mivel máshogy segíteni nem tudtak, legalább így viszonozták a munkámat... szóval vannak itt is azért jó fejek.

Ezen a héten már ismét visszatér minden az eredeti kerékvágásba, ami jó, mert már kezdtem kitikkadni. :)

A hétvégénk pihenéssel, forma 1 nézéssel telt, voltunk moziban (UP), és végre vettünk egy képkeretet az óriáspuzzle-nknak. :) Nem volt olcsó, de végre bekeretezhettük. Nagyon jól néz ki. Voltunk futni is, és megint sikerült fél percet faragnom a rekordomon 6,3 km-en. Október hatodikán ha minden igaz indulunk a Vienna Night Run-on is Tamás komával, az csak 5 km, amit szerintem ha jó napt fogok ki 29-30 perc alatt tudok teljesíteni.

Ma munka után, mivel már időben hazaértünk mind a ketten, elmentünk görkorizni a Praterbe, szuper volt, 9 km-et gurultunk, az elején bénáztunk nagyon, de a végére egészen belejöttünk. :) Még párszor megtesszük ezt a távot, és egészen biztosan fogunk a lábainkon állni... az igazsághoz hozzátartozik, hogy én kétszer elestem, először csak inkább letettem a fenekemet, de a második az egy kemény csattanás volt, fekvőtámasz pozícióba előredőltem, de nem történt semmi bajom. Fel vagyunk szerelve mindenféle védelemmel (könyök, csukló, térdvédő... csak sisak hiányzik, de majd veszünk azt is).

Már alig várom a hétvégét, megyek haza Hajósra, vasárnap délután találkozunk Werussal és barátjával, Marcival, este pedig megyünk Boban Markovic koncertre Bp-n ... :)

Jó éjt mindenkinek:

Gábor

Hát, ez a hét a munkáról szólt, szinte csak és kizárólag... még tegnap ill. ma is dolgoznom kellett valamennyit, hívogattak Romániából a budget miatt - szegényeknek most volt az első leadási határidejük... tegnap reggel felhívott a románokért felelős country manager, hogy beszéljek már a helyi kontroller-ekkel, mert csak én tudok segíteni, más nem ért a Hyperionhoz... picit eldurrant az agyam, mert ugyanis a fején találta a szöget.... pedig mindössze három hónapja vagyok itt... Robi barátom azt mondaná erre, hogy "Katasztrófa!..." és igaza lenne. Továbbra sem értem, hogy hogy lehet az, hogy egy ekkora cégcsoportban ennyi múljon egy gyakorlatilag zöldfülű kolléga munkáján... Na mindegy, majd lesz valahogy. A budgetálást gyakorlatilag hárman visszük: Peter, egy szlovák srác, aki a tanácsadó céggel közösen építette fel a rendszer alapjait, jómagam, aki a budget tool-t készítette gyakorlatilag egyedül, illetve Milica, aki a budget prezit dobta össze.

Jövő héten még mindig meg fogunk szakadni, de ne legyen igazam. Utána picit lazább időszak jöhet, de már feltorlódott elég sok munkám, úgyhogy nem fogok unatkozni.

Ma kikapcsolódásképpen elmentünk a Schönbrunni állatkertbe, búcsúzól pár fotó:

 Kellemes hetet mindenkinek:

Gábor

Este elmentünk Zsófival futni, futottam 6,2 km-t, és több mint egy perccel megjavítottam a csúcsomat, 37:13-ra szorítottam le a rekordomat... tudom, ez még nem az igazi, de a hat perces átlag ezzel megvan!

Majd ha leszorítom 5:30-ra, az már egész jó lesz... talán rövidebb távon már menne, de azért 6 km az sok.

Nájt mindenkinek.

G

Tegnap kirándulni voltunk a Bécstől 80km-re délnyugati irányba fekvő Schneeberg-nél. Kb. 4 órás volt maga a túra, először is Sessellifttel felmentünk, majd hegynek fel, majd hegynek le, és a végén még egyszer, meredeken hegynek fel (egy Hüttéhez), ott söröztünk (az Ottakringer alkoholmentes sörét Josef-nek hívják. vicces, nem? :) ),  túrósréteseztünk, majd a Sessellift-el lelibegtünk a kocsihoz, és hazagurultunk. Reggel még összefüggő felhőtakaró borította az eget, de kb 11 körül megjelentek az első napsugarak, és a túra nagy részét napsütésben tettük meg. Aztán 3 körül jött megint egy felhő, szinte fáztunk, amikor a libegővel visszafelé mentünk.

Amúgy az Iphone-om ismét hasznosnak bizonyult, vettem rá egy profi GPS progit, a Sygic Mobile Maps Europe-ját. Egy teljesértékű GPS-t varázsolt a telefonomból. Van egy kis tartóm, amibe tokostul belefér a telefonom, és a kormány melléfel lehet tapasztani a szélvédőre. Tökéletesen látszik, az utcaneveket és a táblákat is simán le tudom így olvasni. Mivel sáv-asszisztens is van benne, így a visszaútnál sikerült megtalálni a megfelelő sávokat (Bécsbe az A2 irányából 4 sáv visz be, de vannak 6 sávos részek is, és a kitáblázás nem mindig egyértelmű... eddig kb olyan 1/3-os arányban találtam meg mindig a megfelelő sávot). A progi nagyon felhasználóbarát, és tényleg MINDENT tud, amit egy navigációs szoftvernek tudni kell (ellentétben pl. a Navigon termékével).

Búzsúzásképp 1-2 fotó a kirándulásról (shot with iPhone 3G):

Szevasztok,

múlt hétvégén megünnepeltük a családi szülinapokat (együtt van ilyenkor anyum, apum, meg ikertesómmal a mi szülinapunk, pár nap eltéréssel), és az ajándék az volt (többek között), hogy elmentünk a Hungaroring-re gokartozni! Amikor leesett a tantusz, már csak arra tudtam gondolni, hogy beüljünk és versenyezzünk, annyira izgatott lettem. :) A versenyzők: Zsófi, Petra, Apu, Endre, Robi és jómagam voltunk. Anyu és Helga csak szurkoltak. Volt két 10 perces szabadedzés, majd jött egy időmérő és egy futam. A gokartok fel voltak szerelve időmérő berendezéssel is, így ezredmásodpercnyi pontossággal tudtuk, mikor milyen kört mentünk. Fotók egyelőre nincsenek, de majd kapok Petrától, és felrakok párat.... szóval, hamarosan letisztult, hogy igazából Endre meg én vettük komolyan a dolgot, és mi igazi versenyszellemmel nyomtuk, a többiek inkább moderáltan, fegyelmezetten körözgettek. Így komoly csata kettőnk között alakult ki, bár volt alkalmam többször is előzni, ami nagyon izgalmassá tette az egészet. Pláne, hogy családtagokkal nyomtuk. :) Az időmérőt Endre nyerte, mögötte végeztem a második helyen, kb három tized lemaradással. Aztán Robi jött, de ő már kb egy másodperccel lassabb volt, mint mi. A futamon aztán Endre jól rajtolt, bár én egy picit jobban, mégsem tudtam megelőzni, mert az első kanyarig nagyon rövid volt a táv, inkább lefékeztem, hogy ne legyen gond, és mögötte körözte, de egyre inkább leszakadtam, valahogy nem éreztem rá a ritmusra az elején, meg is csúsztam, így Endre elhúzott, és egy kb 3-4 másodperces előnyre tett szert. Ekkor tudtam, hogy szinte nincs esélyem behozni, mert nagyon egyforma köröket mentünk. De aztán a harmadik kör környékén Endre is megcsúszott, meg is fordult, és csak külső beavatkozással tudta folytatni a futamot, ami persze sok időbe került, így simán nyertem. Az utolsó előtti körben megfutottam a nap leggyorsabb körét is, 38.98-at. egyedül nekem sikerült 39 alá szorítani a köridőt. Igazából folyamatosan gyorsultunk mi is és a pálya is (egyre melegebb lett), szerintem ha még egy órát nyomatjuk, simán 37-es időket megyünk, ami már csak 1-2 mp-re lett volna a pályacsúcstól.

Szóval szerintem így elsőre ez igazán szép teljesítmény! Teljesen otthon éreztem magam a gokartban és a pályán, és nagyon élveztem. Még egyszer köszönöm ezt a szuper ajándékot mindenkinek, aki benne volt! :) A sikereken felbuzdulva lehet, hogy keresek vmi gokartozási  lehetőséget itt a környéken, nem lenne rossz rendszeresen, mondjuk havonta-kéthavonta egyszer-egyszer versenyezni pár kört, hogy kieresszem magamból a gőzt... :)

Csaó: G

Régen írtam, igyekszem bepótolni az elmaradásaimat. Bocsánat, de augusztusban nagyon összejöttek a dolgok, rengeteg munkám volt, és a hétvégéken sem voltam leginkább netközelben, ha meg igen, akkor sem vettem a fáradtságot, inkább kipihentem a hét fáradalmait.

Szóval augusztus közepén kivettünk pár nap szabit, és elmentünk a Balcsira, de nem ám a strandon lazsálni, hanem körbetekerni! Mindenkinek ajánlani tudom, hatalmas buli! Előre megterveztük az egészet, a kiindulási pont Siófok volt, és összesen három napot szántunk az egész túrára, ami napi 70 km tekerést jelentett.

1. nap: hajnali fél 8 körül keltünk Sóstón, bebuszoztunk Siófokra, 10-kor nyitott a kerékpárklölcsönző, ahol előre lezsíroztuk, hogy jövünk. Kaptunk a bicajokhoz ingyen bicajos táskákat, láthatósági mellényeket, térképeket, pumpát, tömlőt, egyszóval mindent, ami kell. 11 körül indultunk. Lógott az eső lába, de meleg volt, esőkabátot pedig csomagoltunk, szóval nem problémáztunk. Nyugatnak vettük az irányt. Többször is megálltunk pihenni, először még Szántód előtt, a parton, bevágtunk egy egy szendvicset, elszörnyülködtünk, hogy még mennyi van hátra, és nem igazán hittük el, hogy másnap este már a túlparton, Fürednél fogunk lubickolni a hotel strandján... :) 

Szántódnál a kompkikötőben elkapott aztán minket az eső, de szerencsénkre be tudtunk állni egy eresz alá, ahol kivártuk a zápor végét, majd tekertünk tovább... a déli parton sima volt az előrehaladás, egy kis emelkedőt leszámítva teljesen sík a terep.

Engem meglepett, hogy a part egészen a kisbalatoni részig teljesen be van építve, egymást érik a települések. A kerékpárút szépen ki van táblázva, könnyedén lehet követni az utat, és szerencsére nem a forgalmas úton megy, hanem a part menti kis utcákban, illetve külön kerékpárúton. Szóval egyáltalán nem veszélyes. Az egyetlen negatívum, amit megemlítenék az az, hogy egy szakaszon, ahol kerékpárút volt, az teljesen járhatatlan, vagyis tekerhetetlen volt, mert az út menti fák gyökerei felnyomták, viszont a mellette haladó utcán ki volt rakva egy kerékpározni tilos tábla... nem tudtunk mit tenni, lementünk az utcára, de hálistennek nem jött rendőr. :)

A bicajok amúgy jól mentek, az ülés is kényelmes volt, kb. 15 kmh-s sebességgel haladtunk, ami nem egy megerőltető tempó, az izmoknak mégis szokatlan volt ez a fajta, folyamatos mozgás, ezért többször nyújtottunk, leráztuk a lábainkat, így az első napot izomláz nélkül túléltük. :)

A következő pihenő szintén közvetlenül a parton volt, Fonyód előtt, ahonnan már szépen látszott a Badacsony jellegzetes formája.

Ezt követően meg sem álltunk Balatonmáriafürdőig, ahonnan a táblák szerint már csak 20 km-re volt Keszthely, ahol az első szállásunk volt. Hatalmas nagy gyömülcskelyhet ettünk, és kávéztunk. Kiérve a településből elérkeztünk a Balatont és a Kisbalatont átszelő szakaszra, ami valóban picit Tüskeváras benyomást tett bennem.

A part képe teljesen megváltozott, nádas borította a tájat szinte ameddig a szem ellát. Nekem ez a szakasz nagyon tetszett, mert végre a természet lágy ölén tekerhettünk, gyakorlatilag a semmi közepén, egyfajta szabadság- és gondtalanság-érzetet adott a táj. Aztán északnyugatnak fordultunk, a 76-os, majd 71-es út nyomvonalát követve haladtunk tovább.  

Egyszer még megálltunk fotózni, egy póznán ülő sast vagy héját láttunk meg, a háttérben pedig a Badacsony magaslott, különleges fotó lett, visszaadja a környék hangulatát... 

A sínek mellett megérkeztünk Keszthelyre, olyan háromnegyed hat körül gurultunk be a szállásra. Egy kétszemélyes bungalót béreltünk ki egy éjszakára a kerékpár út melletti balatontourist-os camping-ben. Nem mondom, hogy egy ***-os szálloda, de a célnak megfelelt, vacsiztunk egy jót a büfében, jófajta rántott hekket, ittunk egy-egy pohár ecetes vörösbort, csobbantunk a Balcsiban, és 9 körül már le is feküdtünk... mondjuk én vagy éjfélig nem tudtam aludni, valakik buliztak, és dübörgős zenét hallgattak... :)

2. nap: Reggel 8 körül keltünk, megreggeliztünk a büfében, én hagymás rántottát ettem, és ittam hozzá egy finom fekete teát, Zsófi pedig ham end eggs-et evett, gyümölcsteával. Izomlázunk nem volt, a lábaink nem fájtak, csak a fenekünk sajgott egy kicsit, de nem volt vészes, úgyhogy reggeli után kifizettük a szállást, és frissen, üdén és kívánatosan nyeregre pattantunk, és megcéloztuk Tihanyt ill. Balatonfüredet. Szinte végig kerékpárúton haladtunk, leszámítva néhány kisebb-nagyobb kitérőt a falvak utcáin. Úgy terveztük, hogy csak kisebb pihenőket tartunk rendszeresen, hogy időben odaérjünk a Flamingó hotelba, Balatonfüredre, ahol szobát foglaltunk.  Az idő pompás volt, végig sütött a nap, délben már 30 fok körül lehetett a hőmérséklet, ami nem is nagyon csökkent négyig. Az északi part a délivel ellentétben nem annyira sűrűn lakott, kilómétereket tekertünk úgy, hogy nem is láttunk települést, ami meglepő volt. Mondjuk a kerékpárút nem teljesen a balaton partvonalát követte, hanem picit elkalandozott a Badacsony déli lankái felé is:

Ezen a részen már szintkülönbségekkel is meg kellett küzdenünk, több, rövidebb emelkedő volt, amiket rendszerint lejtők követtek, ahol kicsit lehetett egyet szusszanni. Áttekertünk két badacsonyi falucskán is, ezek jellegzetessége az volt, hogy szinte minden ház udvarában szőlőt termesztettek. De komolyan.Nyilván a kedvező, déli lejtésű domboldalon jó feltételek mellett lehet borászkodni, hasonlóan Tokajhoz és környékéhez.  Szóval érdekes volt, ez a fotó is ott készült, többek között alátámasztva a fenti állítást is. Itt már iszonyú meleg is volt, és egy idő után már nagyon nehezünkre esett nekiveselkedni az emelkedőknek, de nem adtuk fel, és rendszeres pihenőket beiktatva jól haladtunk előre.

A badacsonyi részt elhagyva letekertünk a 71-es út mellé, ahol szinte végig bicajút ment.  Na, ehhez még annyit, hogy egy helyen (Badacsontomajnál) egy olyan tábla volt kirakva, mely szerint egyenesen kell továbbmenni, de szigszalaggal le van ragasztva az egyenes nyíl, és egy jobbra nyíl van ráragasztva... épp akkor ért oda egy másik pár is, és tanakodtunk, hogy mi tévők legyünk, majd egy helyi öreg tanácsára letekertünk a 71-es mellé - utólag bebizonyosodott, hogy helyesen tettük, hogy halgattunk az öregre. Itt tartottunk egy kis ebédszünetet egy benzinkútnál, volt egy kis kiülős rész, fapadokkal, tetővel, nagyon hangulatos, tankoltunk magunkba egy kis benz... akarommondani szénhidrátot, aztán mentünk tovább. Na, egy olyan, hosszú szakasz következett, ahol nem igazán voltak árnyékos részek, mi meg persze haladni akartunk, ezért nem álltunk meg, így a dög melegbentekertünk, ami elég kimerítő volt, pláne, hogy az emelkedők vissza-visszatértek. :)  Úgyhogy biztos ami hótsicher megálltunk még egy helyen, már Tihanyhoz közel, hogy bevágjunk egy fagyit, jómagam le is vetkeztem fürdőgatyára, és úgy nyomtam tovább. Olyan fél öt körül érkeztünk meg végül is Balatonfüredre, alig vártuk, hogy elfoglalhassuk a szállást! Nagyon szép szobát kaptunk, hatalmasat, gyorsan kipakoltunk, aztán felfedeztük magunkat a szálloda wellnessrészlegét, az élményfürdőt és a strandot. Csobbantunk, napoztunk, olvasgattunk, majd aztán amikor már lement a nap, az élményfürdőben pancsikoltunk, ahol volt egy szuper melegvizes , üvegtetős, hatalmas medence is. Nagyon jól esett ott a lazítás... hmmm... :) aztán jöhetett a svédasztalos vacsi, amihez egy jófajta korsó csapolt sört, és egy pohár fehér bort is... rengeteg kaját végigkóstoltam, nem sajnáltam magamtól. Királyi vacsi volt! Este 9 után ezen a napon is ágynak dőltünk, Zsófi hamar bealudt, én meg kapcsolgattam a TV-t, fél 11 körül el is aludtam (az egyik Beverly Hills-i zsaru ment a TV2-n :) ).

3. nap:  Viszonylag korai kelés után jól bereggeliztünk a hotelban, majd gyors kicsekkolást követően folytattuk utunkat. Ezen a szakaszon ismét nem voltak emelkedők, könnyedén haladtunk, az idő pompás volt, olyannyira, hogy úgy döntöttünk, hogy mivel nem rohanunk sehova, délben strandolunk egy nagyot. Így is tettünk fél tizenkettő körül, a fele távot teljesítve (!) már a balatonkenesei strandon fürödtünk. :) kb 35 fok lehetett, úgyhogy jól esett többször is csobbanni. A strandi büfében benyomtunk egy egy hamburgert ebéd gyanánt, olvasgattunk, napozgattunk. Fél három körül, kipihenve folytattuk csak utunkat. Sajnos rögtön az indulást követően elkövettünk egy hibát: Kenese rossz irányba kanyarodtunk el, mert nem láttunk táblát, viszont a járdára fel volt festve egy nyíl, mi pedig hittünk neki... nem kellett volna, ugyanis lejtő következett, legurultunk egészen a balaton szintjéig, ahol aztán hepehupás, dimbes-dombos úton tekertünk, egészen addig, amíg egyszer csak vége lett az útnak... egészen pontosan egy kapu zárta el az utcát, nem tehettünk mást, csak visszafordultunk, ismét fel a dombon, amin legurultunk, hogy megtaláljuk a helyes irányt... a bicajokat tolni kellett, mert nagyon meredek volt az út, de kb 5 perc "tolást" követően ismét megtaláltuk a kerékpárutat, és fellélegezve mehettünk tovább. Az egész kb. egy 30 perces közjáték lehetett, ennyi időt veszítettünk. Akarattyán áttekertünk, majd jöhetett világos, ami immár a déli parton található. Vettünk egy kis innivalót, majd feltekertünk a magaspartra, ahonnan csodás kilátás tárult az egész Balatonra, már ezért megérte körbetekerni. Aztán már ismerős táj következet: Aliga, Sóstó, majd Siófok. Sajnos be kell valjam, a sóstói szakasz a legkevésbé "bicajosbarát", mivel a part melletti úton igen erős a forgalom. Ezt a szakaszt leszámítva tényleg biztonságosan lehet tekerni.

Szumma szummárum, 5 körül visszaértünk a kerékpárkölcsönzőhöz, és leadtuk a bringákat és a cuccost. Hálistennek Apu bejött értünk, így nem kellett már buszozni ill. vonatozni. Teli élményekkel tértünk vissza, és annak ellenére, hogy azért fájtak a combjaink meg fenekeink, már a visszaúton, a kocsiban mondtuk, hogy jövőre ismét tekerünk egyet...... Még két napot maradtunk a Balcsin, nem csináltunk mást, csak pihentünk a családdal és jól éreztük magunkat.

Kész vagyok. Schumi visszamondta a visszatérését... merthogy fáj a nyaka... hogy csessze meg... már teljesen beleéltem magam, hogy ismét látni fogom a pályán... pedig tuti levert volna mindenkit... ejnye...

Iszonyú csalódott vagyok most... ezért írok, így munka közben, hátha segít :(

Na de back to work... bár most már 1 dologgal kevesebb van, ami rövid távon éltet... a fene egye meg...

G

Csak hogy kicsit írjak a munkámról is: a főnökeim mind szabira mentek, de a nyakamba vartak egy nagy feladatot a büdzsével kapcsolatban: írnom kell egy interface-t a tervező rendszerünk és az excel budget-ünk közé... na most, a probléma ott kezdődik, hogy excel template ebben a formában nem létezik, van egy 2009-es, ami persze out-dated, és ki kell egészíteni csomó mindennel, persze hogy ki csinálja ezt? Majd az új srác, aki már amúgy is két hónapja itt van, tehát kiismeri magát, meg hát értelmes gyerek, majd megoldja...

Na ja, szóval ezen görcsölök már két hete, talán még 1 hét és kész lesz az első hivatalos verzió, amit aztán tesztelhetünk, hogy működik-e, aztán mehet ki az országoknak... aztán jöhetnek az összesítő riport-ok, grafikonok, diagrammok... kb október közepéig nem fogok unatkozni... :) na de legalább tényleg van dolgom. Így magunk között viszont abszurdnak tartom, hogy egy frissen érkezett kolléga munkáján múljon az, hogy Kelet-Közép-Európa egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb bankcsoporjának felsővezetése időben és megfelelő minőségben megkapja... egy ekkora csoportban is igazán fontos az egyéni teljesítmény... nem gondoltam volna :)

Aprópopó, múlt hétvégén Pozsonyban jártam, egyfajta kétnapos céges teambuildingen! Voltak a kötelező előadások, aztán rafting (jaja, Pozsony mellett egy kiépített rafting pályán, tuti volt), aztán teambuilding, meg buli, szombaton aztán városnézés, hajókázás, ebéd vmi toronyban, ami forgott körbe :) ... csütörtök estétől szombat délutánig tartott, elég fárasztó volt, de jól szórakoztam, és szerintem a többiek is... :)

Na ennyi, holnap péntek, és ez jó. :)

Nyomok egy kör monkey-t még elalvás előtt... :)

Nem hiszem el!!! De úgy néz ki, hogy valóban megtörténik az, amiben sosem mertem igazán hinni: Michael Schumacher, minden idők legnagyobb és legsikeresebb forma1-es pilótája VISSZATÉR!!! Két napig nem aludtam múlt héten, amikor kiderült... komolyan mondom... :) ez a sporttörténelem egyik legnagyobb visszatérése, és ha mindemellett még odacsap annak a piros lovacskának, és netalántán megnyer egy-két futamot, Schumi mennybe megy, az tény! Mint a régi szép időkben, úgy fogok szorítani neki! :)))) Juhéj

Mondani szokás, hogy minden rosszban van valami jó, és tényleg: ha nincs Massa szörnyű balesete, aminek a bekövetkezési valószínűsége véleményem szerint 0,00000001 % körül lehet, Schumi valószínűleg sosem ül vissza a Ferrariba... véletlen az egész? Vagy így volt megírva? Na ez egy NAGYON jó kérdés... mindenesetre kegyetlenül örülök, hogy így alakultak a dolgok, és most nem Massa balesetére gondolok, hanem a hozzá kapcsolódó szerencsés pilótaválasztásra... emlékszem Massa balesete után, vasárnap reggel a német RTL-en a Niki Lauda vetette fel először a témát, és a szokásos pragmatikus módján kijelentette, hogy már pedig ha valaki, akkor csak ő (mármint Schumi) jöhet szóba, hogy helyettesítse Massa bébit, mert egyszerűen jobb pilótája nincs a Ferrari-nak... akkor a Florian König - szokásához híven - nyugtatgatta a kedélyeket, hogy hát majd meglátjuk, azért ne kapjunk rögtön infarktust a nagy izgalomtól, de ezek szerint bogarat ültethetett Montezemolo bácsi fülébe is, aki szintén végiggondolta a szitut, és nyilván rájött, hogy Laudának tényleg igaza van... Badoer vagy Gene (a két tesztpilóta) (Apu Gene-t csak zseninek hívja... mindig az utolsók között körözött szegény a minardi-val) jó, de egyik sem Schumi, és nekik futamokig tartana, hogy egyáltalán ne utolsók legyenek az F60-assal, míg Schumi 2 kör után kihozza a kocsiból a maximumot - ez a meggyőződésem... szerintem nem lehet elfelejteni a vezetést, ez olyan mint a kerékpározást, agyba főbe fogja döngölni a Raikkönent, aki jövőre, itt és most mondom, hogy nem fog már a Forma 1-ben versenyezni, mert le lesz alázva, mint ááálllat... :)

Schumi is back...

Grande

Szevasztok,

képzeljétek kaptam Werust-tól egy díjat, mely szerint egy igazán jópofa kis blog ez az enyém, így hát nagy büszkén kirakom a díjat ide!

Mégegyszer köszönöm így utólag is! :)

Gábor

Megjöttünk szerencsésen Toszkánából, szuper kis hét volt, rengeteget kirándultunk, de azért pihentünk is!

Részletes élménybeszámoló hamarosan...

És íme! :)

Régen írtam már, ugye szabin voltunk, aztán a múlt hét estéi a fotók rendezgetésével teltek, hétvégén pedig Pesten voltunk, így nem volt időm leírni a történéseket. Mostanra átrágtuk magunkat Zsófival mind az 1200 fotón, és 500 db-ot hagytunk meg belőle... igazság szerint én simán 300-ra le tudnám redukálni, de hát mindegy, maradjon ennyi... végülis majd lehet, hogy még redukálok, csak csendben, csak halkan, hogy Zsófi meg ne hallja :)

Szóval szombaton este 10:00-kor indultunk Pestről, a Hősök tere mellől egy Mercedes kisbusszal, aminek utolsó előtti sorában foglaltunk helyet, majd következett a 15 órás kényelmes és pihentető buszút... :) másnap 2 körül érkeztünk meg, és elfoglaltuk a szállást, a település neve Contra, ami annyira pici, hogy a térképen sincsen rajta. 5 házból áll, abból háromban a mi csoportunk lakott. Ott agriturismo-nak hívják az ilyen vidéki apartmanokat: kőből épült, narancsszínű téglatetővel fedett házakat kell elképzelni a domboldalban, medencével, hatalmas kerttel, gyakorlatilag a semmi közepén.... tényleg nagyon hangulatos hely!
	Az utazás fáradalmait a medencében és a medenceparton pihentük ki, és este előkerült jó pár üveg bor, a házinéni is meglepett minket egy pár üveg hazaival, meg mielőtt megérkeztünk szinte mindenki bevásárolt egy kis itókát... biztos ami hót sicher alapon. Így borozgattunk, ismerkedtünk az első este: elég vegyes, de alapvetően értelmiségi társaság jött össze, gondolom nem véletlenül, és gondolom nem véletlenül, mindenkiben meg volt a természes és a túrázás szeretete, így a közös hangot hamar megtaláltuk egymással. Találtunk a szálláson egy 1908-as (!) felvételeket tartalmazó Puccini válogatást, esténként beraktuk a hifibe, és az zengette tele a házat. :) Az 1908 azért is durva, mert csupán négy évvel korábban, 1904-ben játszottak valaha először zenét rádióban (amúgy Ausztriában)... azt hiszem akkor volt amúgy 50 éves Puccini. Mármint 1908-ban...
Az első túránk egy közeli 1300 méter magas "dombocskára" vitt fel minket, ahonnan megnéztük, hogy a következő napokon hova is mászunk majd föl, a délutánt ismét a medence partján tölthettük, hálistennek jó idő volt alapvetően. Másnap felmásztunk egy elhagyatott kis pásztorfaluba, ami egy magas fekvő síkságon, a hegyvonulatok között terült el. Nagyon különleges hangulata volt, érdekes fotók születtek. Eztán átgurultunk Bargába, ami egy közeli aranyos kis olasz városka, itt ebédeltünk egy kis étteremben, és sétálgattunk a városban. Ebéd után felnyomultunk egy közeli erőd romjaihoz, majd fáradtan, de élményekkel tele hazamentünk. Több este is egy helyi kis étteremben, Roberto bácsinál vacsiztunk: itt egy szerény menü 5 fogásból állt, annyit lehetett enni, amennyit csak akartunk, és a pia is all inclusive volt, beleértve a finom házi készítésű málnaízű borszerű készítményét, fehérbort, illetve rakkiát... hmmm... :)
	Azt el kell meséljem, hogy egyik este rántott nyuszi volt a főétel, és naná, hogy én kaptam az egyik heréjét... nem is kellett nagyon produkálnom magam, simán csak megettem, meg persze kommentáltam, hogy vajon a nyúlnak mely alkatrésze ez a tojásdad alakú izé, páran máris rákattantak a témára, hogy húúú, mi lesz majd vacsi után Zsófival, meg hogy nem tudunk aludni semmit, meg elejtettem egy kis szóviccet, hogy most már nem azt mondom, hogy "Itt vagyok!", hanem, hogy "Here áj em"... no comment... :) végigkísért a hátralévő napokon ez a visszatérő here dolog... vicces volt :) Másik mindenki tetszését elnyerő beszólásom egy amúgy szomorú történet mesélésének a kezdetén volt: Attila, a túravezetőnk elmesélte az eddigi egyetlen, hosszú napokig eltűnt nek hitt barakás túrázó sztoriját, akit Elemérnek hívtak. Elemérről azt kell tudni, hogy elvált a csoporttól, hogy ő majd visszamegy a szállásra egyedül, de nem érkezett meg. Erre én benyögtem, hogy "... biztosan elugrott elemér'... " :)) nem tom, nekem tetszett, de másoknak is, mert mindneki röhögött, mint állat. :) Amúgy aztán pár nap múlva megkerült Elemér, és happy end lett a sztori vége. A legelső vacsin egy spontán interkultúrális danolászás alakult ki, amikor már azért úgy iszogattunk egy kicsit. A szomszédos asztalnál tudnii llik egy olasz família ült, voltak ők is vagy 15-en... mi kezdtük a nótázást, majd ők hirtelen rákontráztak, aztán énekeltünk  közösen is olasz nótákat (pl. a Bella Ciao-t, ami a toszkán partizánok kedvenc nótája volt). Előadták a himnuszukat is, mi is a magyart, persze állva, ahogy illik. Énekeltünk még O sole mio-t , meg még egy pár dalt, aminek a nevét nem tudom, de a dallama megvan. Rengeteg olasz népdal vagy dal létezik, ami beleitta magát a köztudatba, csak legfeljebb nem tudunk róla.... varázslatos kis este volt, annyi szent.
Visszatérve a programhoz: harmadnapon meglátogattunk egy elhagyatott márványbányát. .. Amúgy azt fontos tudni, hogy Toszkána északi részén rengeteg márványbánya található a mai napig, mivel ezen a környéken nagyon jó minőségű márvány található, az egész világba szállítanak innen márványt. Többször láttunk márványszállító kamionokat, száguldozni a szerpentineket, amiknek a platójára egy hatalmas márványtömb van odarakva... rögzítve nincs is, mert olyan súlya van, hogy az nem mozdul el. Többek között a Michelangelo szobrok is toszkánai márványból lettek kifaragva... Na, ezen a napon jött az első durva túra, ami 14 km-es volt. 2 órán át hegynek fel, majd végig az Apuai alpok egy gerincén, sziklák között, meredélyek felett... a tériszonyommal nem volt semmi, de végül is megcsináltam, az a lényeg. :) Jól elfáradtunk, az biztos, és ráadásul ott fenn, 1900 méter magasan az idő sem volt jó, és alig láttunk valamit, bár 1-2 percre felsejlett a távolban a földközi tenger partja, ami különleges látvány volt.
Negyedik nap hál' Istennek csak városnéztünk, jártunk Pisában és Luccában. Pisáról annyit, hogy egy helyen van minden: Dóm, keresztelőkápolna, temető, na meg a Ferde Torony, oszt annyi. Lucca ellentétben Pisaval egy nagyon hangulatos városka, a belvárosi részét egy teljes várfal veszi körbe, amin körbebicajoztunk (4km), aztán városnéztünk, jegeskávéztunk, meg ilyenek, jópofa kis hely. (Mellesleg megjegyzem, hogy ott található a TAGETIK központja... mázlisták... :) )
	Az ötödik napon tengeparti túra következett, 10 km... az ún Cinque Terre (5 föld) helyen jártunk, és a tengerből kinövő hegyoldalban túráztunk, iszonyú kemény volt, mert egyrészt sok emelkedő volt, másrészt meg nagyon meleg, és végig napsütés. Kitartásunkat díjazandó a túra után a tengerparton múlathattuk az időt, csobbantunk, napozgattunk, regenerálódtunk egy picit :)
Utolsó napon egész napos túra következett, 17 km, az Appeninekre másztunk fel 2051 méter magasra, 1100 méteres szintkülönbséget hagytunk magunk mögött, és megrökönyödésünkre itt-ott hatalmas hófoltokat is láttunk... mondjuk jó hideg is volt odafennt, az biztos... :)

Egy szó mint száz, összesen durván 70 km-t túráztunk, teljesítettük a teljes távot, úgyhogy büszke vagyok magunkra. Aztán ismét egy 14 órás buszutat követően érkeztünk vissza Pestre, hogy kipihenjük a nyaralást... :)